TÛZTORONY


T ö r t é n e t e: Sokáig élt az a közhiedelem, hogy a tûztorony (eredetileg várostorony) alapjaiban római eredetû. Ezt a nézetet Müller Ottó régész tudományosan is megerõsítette, ámbár Bella Lajos mindenkor tagadta. Amikor 1894. körül a városháza építésekor ennek tervezõje, Hintraeger Mór megvizsgálta az építmény alapjait, megállapította, hogy nem lehet szó római alapokról, legföljebb Árpád-koriakról. Elsõ írásbeli említése 1409-ben történik : in vordern thürn (Házi, Oklevéltár. II, 6, 30.). A XV. században épülhetett ki abban a formájában, ahogy a legkorábbi ábrázolásai a XVI. század derekán mutatják. Erkélye volt, ahonnan a zenéhez is értõ toronyõr és segédei muzsikálhattak. Legelsõ adatunk zonész-toronyõr szegõdtetésérõl 1546-ból való (Sopron monográfiája. II, 21.). A torony 1676-ban teljesen leégett. Újjáépítése a lakosság sürgetése ellenére is késett, és bár már 1678-ban építõfát szereztek a hochwolkersdorfi császári erdõben (Városi számadáskönyv, 86.), a tulajdonképpeni helyreállítás csak 1680-ban kezdõdött. A költségekre gyûjtés is indult (Turngeld, Számadáskönyv. 68.). Sajátságos, hogy az építésre vonatkozó irományokat már Gamauf történetíró sem találta meg á XIX. század elsõ felében ; annyit tudunk, hogy megolõzõleg a város Bécsújhelyrõl hozatott át építési szakértõket, továbbá, hogy az építõkövet a helyi bányákból fejtették (Gamauf : XVIII.). 1680-ban, nyilván az órához, vagy a haranghoz a helybeli kötelesek együttesen (allhiesige Meister der seuller) több, mint két mázsa kötelet szállítanak, Herõld neves harangöntõ pedig Bécsbõl két fémkereket "zû dem Zug beym vordern Turn" és Purr János lorettói órás is már tevékenykedik (Számadáskönyv. 1680, 144., 189.). Közremûködött az építésnél Schneider Jakab pörgölényi születésû kõmûves, akinek ezért 1681-ben polgári felvételekor elengedték a taksa egy részét. Az órát vagy az említett Purr, vagy a szintén lorettói Bienn János készítette (Gamauf : XVIII., Bán: 245.). 1681-ben a soproni országgyûlés alkalmával még folyt az építkezés és a királyt kísérõ idegén katonaság lopkodta az építõfát (Gamauf : VII, 423.). Az év vége felé feltették a kétfejû sast és Lipót király névnapjának elõestéjén, november 14-én elõször szólalt meg az óraütés (Csányi krónikája. 57.). A munka még 1682-ben is folyt, a tetõt nyilván ekkor készítették. Két idegen mestert foglalkoztatott a város, a wöllersdorfi Schmidt Pál rézmûvest (Kupferhammerschmidt) és a muramenti Bruckból való Mötl Mátyás réztetõfedõt (Kupferdecker), 105 és 250 ft-t fizettek ki nékik, ezen kívül kosztjukat is megadták a Fehér lóban. Ugyanebben az évben festetté Medt Maximilián a torony ablakait 8 ft-ért. (Számadáskönyv. 95., 72.). 1701-ben egy nagy szélvész letépte a koronázó sasos címert, 1702-ben helyezték vissza, miután Frager Tamás soproni festõ megaranyozta rajta a Bécsbõl hozatott L és M betut (Számadáskönyv. 91- 92. ). 1784-ben Kühnel Antal, Esterházy Miklós építésze, tervet készít a torony restaurálására , majd 1786-ban a sasos címert megaranyoztatták. Maurer Vilibald végezte e munkát. 1894-ben a városháza bontása folytán a torony alapjai bizonytalanná váltak ; a meghívott bécsi szakértõk véleménye szerint az építmény összeomlással fenyegetett. Már-már lebontották, de Kiss István és Schulek Frigyes meghallgatása után úgy döntöttek, hogy a kapu alatt a kocsiközlekedést megszüntetik, széles bejáróját elfalazzák és csak a gyalogközlekedést engedélyezik. Ekként megerösítve a torony minden baj nélkül átvészelte a világháborúkat. A Tuztoronyhoz tartozott az Elõkapu, felvonóhídjával és védõmûveivel. Mindez már eltûnt, mire az 1760-70-os években a ma is Elõkapu néven ismert zegzugos utca kialakult. Egy alagútszerû építmény, amely a toronyhoz vitt, megmaradt, de már 1801-ben elkorhadtak a kapuszárnyai és a város nem újíttatta meg . A közeli lakók 1806-ban kérték, hogy a jobb közlekedés kedvéért a kapuzatot rombolják le, de a vároe nem teljesítette ezt a kérelmet. Mind a Tûztornyon, mind a kapun festmények voltak, amelyek - bár sorsukat ismerjük - nem maradtak ránk. 1532-ben a városi számadó 5 fontot fizetett ki a festõnek az Elõkapunál végzett munkájáért . A toronynak a Belváros felé esõ részén a kapu fölé helyezett magyar címert 1619-ben úgy ábrázolták, hogy a kettõs kereszten Krisztus is látszott ; a városi képviselet aggodalmaskodott; nem neheztelnek-e meg a magyarok a címer megváltoztatása miatt (Sopron monográfiája. I, 425.). Az 1676-os nagy tûzvészben minden ékesség elpusztult és csak 1699-ben került rá sor, hogy az Elõkaput ismét kifessék. A számadáskönyv szerint április 30-án Frager Tamás 50 ft-ot kapott ezért a munkáért (jür das Gemaelde ober dem innern voderen, Stadtthor. Gamauf : XVIII.). Ezeket megújította 1759- ben Sedlmayer András aranyozó, legalábbis a számadáskönyv szerint, míg a felirat, amelyet a névtelen bécsi utazó örökitett meg, új munkáról beszél : Maria Theresia Dei favente gratia regni (Hungariae regina qua gloriose Regnante Ista senatus populusque Soproniensis) Fieri curavit. Justitia et clementia decorant. Az útinapló az 1834-ben már eléggé kopott képeket úgy írja le, hogy a császári sast a mellén a magyar címerrel, továbbá az igazság, okosság és más hasonló erények ábrázolását lehetett még kivenni . A torony belsõ kapuja felett levõ freskó már 1819-ben nagyon megviselt állapotban volt. Ekkor a tanács felhívott három soproni festöt szakértõi véleményre. Ezek Ehrlinger János, Maurer Ignác és Ferdinánd voltak. Kiderült, hogy a felíráson kívül már csak a császári sas volt látható két piramis közt. A megújításra már nem került sor, csupán rézfedelet szereltek védelmül a festés fölé. 1879-ben, tán a maradványok felhasználásával, Wilfing József festö freskótervezctet nyújto¨t be a városhoz a Tûztorony kapuja fölé készítendõ képrõl : szerepelt a Respublica iustitia sustentatur jelige és a város címere. A temperakép a Liszt Ferenc Múzeumban van. Kivitelére nem került sor, mert a festõ ebben az évben meghalt. A toronynak a Belváros felé nézõ kapuját 1928-ban díszes kerettel látták el. A keretet barokkos díszekkel Hikisch Rezsõ tervezte. A felette elhelyezett szoborcsoportozatot - Hungária maga köré gyûjti a város hûséges lakóit - Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotta.


K ü l s õ : Alsó része hatalmas hengeres építmény, egy részében négyszögletesen körülépítve. Az átjáró eredeti nagy köríveit mindkét oldalon befalazták és csak kis köríves ajtószerû nyilás maradt meg. A körülépített részbõl emelkedik ki szabadon a henger, a Belváros felé háromszögletes és egy csúcsíves keskeny nyílással. Többszörösen golyvázott párkány felett vonóvasas, kosáríves loggia fut körbe, gyémántdíszes oszlopszékeken toszkán oszlopokkal. A mellvéd kõbábos. Rövid és keskeny réztetõ után nyokoldalas lesz a torony, a sarkokat torzított ión félpillérek fogják át. Négy óralap az 1735-ös évszámmal, és felettük egy-egy félköríves ablak kõkeretben, volutás zárókõvel és az ív kezdeténél gyámkövekkel. Háromrészes tagolt párkány felett az erõeljes hagymájú rézkupolán nyitott lámpás ül, amelynek köríveit befelé hajlított toszkán félpillérek tartják és amelyben harang is csüng. A háromszorosan tagolt rézsisak felett magas rúdon és gömbön kétfejû sas . Harang. Lélekharang feszületes dombormûvel. Bécsújhely, Montell Jakab, 1739.

A régi Tûztorony Storno képén

Díszkapu és átjáró a torony alján

 

Vissza