Szent György Templom (Dóm)




J e l l e g e : Zártsorú, eredetileg egyhajós gótikus templom, amelyet a barokk-korban oldalkápolnás egyhajós templommá építettek át ; 1882-bõl való egyetlen tornya a szentély mögött.

T ö r t é n e t e : Elsõ említése 1368-ban egy zsidó házainak elkobzásával kapcsolatban. Ekkor azonban még csak mint szándék jelentkezik a tanácsban a Szent György kápolna ópítése (Új Magyar Múzeum 1855 I, 191. Házi, Oklevéltár. I, I, 148. Egyháztörténet. 21,5.). 1398-ban IX. Bonifác pápa már mint felépült kápolnát említi, amelyet javarészt Schmuckenpfennig János és nõvére építtetett Szent György és Szent Margit tiszteletére (Vatikán m. okirattár.I, 71. Házi, Egyháztört. 215-16.). Bár az építkezés támogatásában a Szent György céh, a város vezetõ polgárainak teatülete is részt vett, a XV. században is találunk hagyatékokat a kápolna építésére. Lényegeaebb azonban, hogy Schadendorf Tamás számadásai szerint 1427-28-ban nagyobb javítások - ha ugyan nem az építkezés befejezése miatt - Alber Miklóa és Pintér Jánoa szentmargitbányai köfejtoknek fél-fél font dénárt, Márton kõmûves mesternek munkabérért 1 font 8 solidus dénárt fizetett ki, sõt Kismartonból áthfuták Mihály mestert és legényeit, hogy az építkezést vizsgálják meg (Házi, Oklevéltár. II, 2, 375-7.). 1515-17-ben perselypénzbõl üvegezik a kápolnát 17 font dénárért ; 4 font dénárért angyalszobrokat készíttetnek (Házi, Oklevéltár. II, 5, 241-44.). 1528-ban épÍtkeznek a kápolnán és javítják a boltozatot (Soproni levéltár, Priesterbuch 174. Házi, Egyháztört. 229:)' A kápolnának nyok oltára volt, titulusuk az alapítás, ill. elsõ említés sorrendjében : 1. Szent György (fõ)oltár 1398. 2. Szent Margit oltára 1398. 3. Gyertyaszentelõ Boldogasszony oltára 1398. 4. Szent Anna oltára 1400. 5. Mindenszentek oltára 1439. 6. Háromkirályok oltára 1466. 7. Szent Farkas oltára 1439. 8. Szent Simon és Júdáa apostolok oltára 1480. (Házi, Egyháztört. 216-26.) A kápolnát és oltárait a aoproni hívek nemCsak jelentékeny alapítványokkal, hanem értékea mûtárgyakkal is ellátták. 1439-ben egy keresztet és miseruhát, 1477-ben miseruhát és két ezüst kancsót, 1520-ban miseruhát és könyvet, 1630-ban egy kelyhet, továbbá egy 16 lat súlyú ezüst serlegbõl csatokból és gyûrûbõl kelyhet készíttetnek, ezüst övbõl pedig miseruhát (Házi, Oklevéltár. II, 1, 59., 190., 355. ; II, 4, 40. ; II, 2, 40.). Nem hiányzott természetesen az örökmécses állítására szóló hagyaték sem (Házi: II, I, 31., 145.), valamint említik harangját, orgonístáját is. (Házi: II, 2, 284. ; II, 5, 244.). Mûvészeti szempontból azonban legérdekesebb Laistel Gáspár hagyatéka, amibõl egy arany szent sírt (1466-ban már a Szent Mihály templomba vitték át), értékes oltárterítõt és misekönyvet vettek. Érthetõ tehát, hogy 1534-ben; amikor Péter papnak a kápolnát leltár szerint átadták, a föoltár birtokában hat kehely volt patenával, 18 miseruha teljes felszereléssel, 16 misekönyv, két graduálé, egy antiphonale és egy aranyozott réz szentségtartó (Házi Egyháztört. 219.). Mikor a vároa a XVI. század utolaó harmadában protestáns lett, a Szent György templom sem maradt meg a katolikuaok birtokában ; egyóbként továbbra is a város gondoskodott róla. A XVII. azázad elsö felében gyakran hangzott el panasz a községi üléseken, hogy a templom szûk és hogy rossz karban van. l627-ben egy másik kijárót sürgetnek (Sopron monographiája. I, 444.). 1655-ben megemlítik, hogy a szomszédos ház felé kis köz van, oda lehetne kijárót építeni (i. m. I,100.). A tornyot is jó lenne magasítani, mert a harang szavát alig hallani. (1623. i. m. I, 433.) Egy és más történt is : 1633-ban új orgonát azereztek (Payr György krónikája. Sopron 1942, 25.), de általános javítást siürgetett a városi közgyûlés l638-ban (Sopron monographiája. I, 460.), mire a következõ évben a tornyot magasabbra építtette a város, két új harangot vett, az oltárt megújíttatta, új karzatot emeltetett új padokkal (Payr i. m. 27.). De már 1659-ben újabb karzat emelését sürgetik és jelentik, hogy a falakon kétoldalt repedések mutatkoznak (Sopron monographiája. I, 105., 108.). 1674-ben a templomok visszavétele során a Szent György templom a jezsuitáknak jutott, azonban az 1676-oa tûzvész elhamvaaztotta ezt az épületet is harangostul. A jezsuiták krónikája (a bécsi Nationalbibliothekban) rendszeresen tudósít az évrõl évre folyó munkálatokról és berendezkedésekrõl. Már 1677-ben tetõ alatt áll a templom. Kollonich Lipót gyõri püspök harangot adományozott. 1685-ben építették a kápolnákat a hajó két oldalán és a fõoltár mögött két nagy ablakot nyitottak. A két oszloppal megtámasztott orgonakarzatot egy magasságra emelték a kápolnákkal. 1693-ben került oltár is a kápolnákba fõleg Kollonich, a Nádasdyak és Popovits Ferenc voltak az adományozók. 1694-ben készen volt a templom berendezése és a régente a templomban, késõbb a káptalanházban elhelyezett fa emléktábla szerint fel is avatták. Ez építési korszak emlékének tekinthetõk a kápolnák és az oldalfalak stukkódíszei. 1700-ban a protestáns Hartwich kapitány 1557 körül készült 14 láb magas síremlékét eltávolították, viszont az új temetkezési hely bejárója fölé 1702-ben új Máriaszobrot helyeztek, mert a szobrot, amely korábban itt állt, a protestánsok összetörték. 1705-6 fordulóján a kurucok ostromolták Sopront, a templom tetejét három ágyúlövés érte, megsérült a boltozat, a fõoltár és a szószék is. A mennyezet új stukkója bizonyára a soproni Conti Pietrõ Antoniõ muve. 1713-ban Esterházy Mihály 900 forintért új fõoltárt emeltet ; felette aranyozott ablak elé Jézus nevét helyezték ércbõl, míg körülötte fehér márványból angyalsereg volt felhok közt. A középen Szent György szobra vagy képe állott, oldalt két-két oszlop közt Szent Ignác és Xav. Szent Ferenc alakja: 1714-ben készült el a homlokzat, ahol 1716-ban Mária és Szent József szobrait helyezték el. 1720-ban a huszártornyot fémmel fedték, 1721-ben órát szereltek fel rá, ugyanebben az évben glóbuson álló feszületet is kapott a templom. 1727-ben az újonnan kanonizált Szaniszló és Alajos tiszteletére oltárt emeltek : gúlák és vázák közé nyok kép került a szentek életébõl, ugyancsak e két szent képét helyezték el a templom elõesarnokában is. 1730-ban új monstranciát kapott a templom. 1731-ben új oltárképét szereztek a Három királyok oltárára. 1733-ban Bécsben vásároltak új kelyhet. 1743-ban Bartalotti gróf új szentségházat készíttetett a fooltárra és 16 szobor került helyreállításra. 1758-ban Csáky György gróf hat új formájú ércgyertyatartót adományoz. Két új szobrot is vettek : Magdolnát és Ev. Szent János alakját. Primes György városplébános 320 rénusi forinton örökmécsest vett a templomnak, Széchényi László pedig Nep. Szent János és Borgia Szent Ferenc szobrát adományozta, a következõ évben pedig az utóbbihoz ezüst lámpát. 1760-ban Primes megfesteti Nep. Szent János képét. 1761-ben Széchényi Lászlóné vörös damaszt ornátust adományoz, továbbá valamelyik Szent Ferenc szobrát, amint az égbõl a keresztet hívja (stigmatÓzálás?). Ugyanebben az évben készíttette Primes György a mai fõoltárt. 1762-ben Széchényi Lászlóné ünnepekre kiteendõ képeket festet egy bécsi festõvel (Mária, Alajos, Szaniszló, Borgia Ferenc). 1763-ban ugyanõ megépíti a Xav. Szent Ferenc kápolnát, ebben az évben megújítják Nep. Szent János kápolnáját és Bécsben ostensoríumot csináltatnak 1000 ft- ért. Megfestetik Szent Magdolna és Borgia Ferenc képét 170 ft-ért. 1764-ben megújításra kerül a Borgia Szent Ferenc és a Háromkirályok oltára, a Szent Margit oltárt aranyoztatják és új kép kerüt rá. 1765-ben a rektor a szószéket új ékítményekkel láttatja el. 1766-ban Széchényi Ignác a Szent Kereszt-oltárhoz Bécsben kifaragtatta a mellékalakokat. 1769-ben a pilléreket aranyozott fafejezettel látták el, ahogy 1944-ig fenn is maradtak. Valószínûleg ugyanakkor díszítették a szentélyt rokokó stukkóval. 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet. A templomot 1780-ban az új káptalan kapta meg. Ekkor került a templomba a két stallum, egyébként évtizedekig nem esett nagyobb változás. 1839-ben restaurálták. 1867-ben hagymasisakos tornya ledõlt. 1873-ban lebontották a templom oldalából kiszögellõ Xav. Szent Ferenc kápolnát. 1882-ben felépült a mai eklektikus stílusú torony a templom szentélye mögött. 1944-45-ben háborús események folytán erõsen megsérült a templom. Sokáig tetõ nélkül állt, több helyen beszakadt a boltozat; stukkói meglazultak, lehullottak, viszont a barokk pillérek alól és másutt, középkori részletek kerültek napfényre. Helyreállítása Szakál Ernö közremûködésével 1948-ig a korábban elfedett gótikus részek kiegészítésével megtörtént. K ü l s õ : Háromtengelyes homlokzatának két nem egészen egyforma keskeny rizalitja van, amelyek ferde fallal kapcsolódnak hozzá. Mindegyik részt háromtagú fõpárkány zárja le, felette hullámos oldalú, legfelül háromszögletesen zárt oromzat, ez utóbbiban kerek vakablak, míg az alsó részben két kerék vakablak és két lizéna közt záróköves vakablak szegmensívû oromzattal. A homlokzatot övpárkány osztja két részre, az alacsonyabb felsõben öt lizéna közt három kõkeretes ablak, a jobboldali és a középsõ vak, továbbá két félköríves fülke, legyezõszerû konzollal, bennük Mária és Szent József szobra (1716). A homlokzat alsó része kétszintes. A felsõn három, toszkán félpillér szegélyezte, félköríves, záróköves ablak. A középsõ wak ; felette szögletes, a szélsõ ablakok felett szegmensíves oromzat. A földszinten oldalt egy-egy kapuzat : toszkán barázdált oszlopok háromrészes párkányt tartanak, az oszlopok két oldalán toszkán félpillérek. A párkány felett fekvõ voluták közt ovális ablak oromzattal. A középen széles, legyezoszerûen alakított konzol felett félköríwes fülke Krisztus kõszobrával ; felette szegmensíves oromzat. A rizalitok Csak az öwpárkány magasságát érik el. Fent íves zárású ablak, toszkán félpillérekkel keretelwe, leveles zárókõvel és háromszögletû oromzattal. Lent kõkeretes ablak két kis kötényes konzollal, íves oromzattal. A hajó külsõ falait vagy eltakarják a szomszédos épületek, wagy dísztelenek, csak a szentély déli oldalán lewõ támpillér áll szabadon.

B e l s õ : Az orgonakarzat alja egyúttal elõcsarnok : három keresztboltozatos szakasz hevederek nélkül, a szentély felé három kosárívvel két toszkán oszlopon ; az egyík szélsõ ív kisebb, mint a többi. A falazott mellwédet az oszlapok felett stukkó-indadíszes félpillérek osztják három részre, ezekben vak baluszterek, szélén két stukkókartusban az ív, Krisztus és Mária neve festve, középen feketére festett plasztikus kétfejû sas (faz) 1780-ból. A karzat oldalfalain hatalmas stukkók, vázából kinövõ virág. A külsõ sarkokban megvan a gótikus gyámkõ. A négyszakaszos fõhajó oldalfalait két oldalt négy-négy kápolna nyitásával törték át. Ezeknek kissé nynmott, erõs pákatagos kosáríves egyszerûen tagolt fejezetû pilléreken nyugszik. A pillérek belsõ oldalán és az ív belsõ felén vékonyan felrakott stukkó, helyenként festéssel pótolták : a Szent Kereszt kápolnában nagy leveles dísz, egyébként szélesen elterülõ, hosszúkás levélágak szalagcsokorral. A kápolnák belsõ sarkaiban keskeny toszkán félpillérek. Mind ezek, mind a pillérek fejezete alatt a XVII. század végére jellemzõ tömött fonat. A kápolnák hátsó fala nagy, félköríves ablakkal áttört, a bélletében az elõbb leírt stukkódísz, esetleg még rozetta és kerubfej is. A kápolnák keleti felét az oltár fedi el, a nyugati falon legtöbbször stukkókeret wan, a dongaboltozaton a stukkódísz rendszerint három medaillont fog körül, melyek közül a középsõben legújabban festések vannak. A kápolna nyílásai mellett ión fejezetes rokokó díszes félpillérek álltak (1769). 1944-ben a bombázás azétvetette õket, a fejezetek egy része megmaradt. Két-két kápolna közt most csak nagy indás stukkó wan. A kápolna ívének közepe táján nagy, kidomborodó, színezett, címeres kartus. A kápolnasor felett kosáríves karzat keresztboltozattal, a hajó felé a földszintnél alacsonyabb és egyszerûbb pillérek, belsõ oldaluk az alsó díszítéshez hasonló. Súlyos tagokból álló balusztrád. Oldalt nehéz - gyümöks, szõlõ és virág alkotta - fûzér csüng le, a párok egyezõ összeállításúak. A hosszhajót megnyúlt körtetagos, bordás keresztboltozat fedi, melynek bordái és hevederei három oszlopból összeállított faloszlopkötegre támaszkodnak. Az oszlopkötegek három vékony hengertagból és köztük horonyból álló fejezettel vannak ellátva. Ez a tartórendszer a hajóban a léctagból álló öwpárkányon megáll, illetve gyámkõszerûen a párkány alá nyúlik. Kiwétel a déli hajó második szakasza, ahol a faloszlopok egészen a padozatig futnak le (lábazatuk új, Szakál Ernõ készítette 1949-ben). A kétszakaszos, nyokszög öt oldalával záruló szentélyben a boltozati bordák közös zárókõbe futnak össze. A hatsüveges boltozat mindenütt a párkányig lefutó oszlopkötegekre támaszkodik. A záróköveken aranyozott barokk csillagok, a. boltozatok süvegein finom fonalas díszû stukkó. A legutóbbi helyreállítás során több helyen kerültek elõ gótikus töredékek, melyek egy részét a helyszínen szórványként õrizték meg. Így az elõcsarnokban a már említett két pilléren, az északi oldál harmadik pillérén négykaréjos vakrács. A szentély déli falában két óriási köríves ablak. Alattuk 1944-ig félkör alakú fülke volt, kupolájában aranyozott kagyló, körülötte a falon márványozott és aranyozott fonatos, szalagcsokros díszítés, ma a helyén gótikus ülõfülke van. Ülõpadja alatt megújított négykaréjos kõ-vakrács. A szentély melletti északi keresztelõ-kápolnában másodlagosan elhelyezett freskótöredék, Szent György harca a sárkánnyal (?) XV. század; válamint a pilléren másodlagosan elhelyezett, kõbe vésett felszentelési (?) kereszt. Egy angyalos gyámkõ és egy Krisztus corpus töredéke a ferences káptalanterem kõtárában. A szentély északi falát széles üvegajtó töri át, fakeretén rozettás dísz. Az egész falat rokokó díszítésû stukkó borítja, az elsõ szakaszban aranyozott Szent György-címer (fa?); az ajtó felett Zichy Ferenc gyõri püspök címere. Az északi kápolnásor felett emelkedõ karzat egy köríves nyílású szakasszal a szentélyben is folytatódik, majd a körszeletes nyílású oratórium következik ; mind ezek, mind a nagy ablakok mellett hatalmas fûzérek. A szentélyzárást eltakarjá a fõoltár, egyébként nagy vázákból kialakult stukkódísz foglalja el a felsõbb részeket, mint az orgonakarzat két oldalán. Sekrestye. Valamikor egy helyiség lehetett, ma közfal két részre bontja, a külsõ donga-, a belsõ keresztboltozatos. Oratórium (jelenleg szertár) Keresztboltozata erõsen megrongálódott és nagy levélindás stukkója megsérült.

B e r e n d e z é s : Fõoltár. Az egész szentélyzárás szélességében: Kõ stipes (1948-ból, az eredeti fa antipendium két akantuszleveles pánttal átfogott, szarkofág formájú, használaton kívül) elõreívelõ tabernákulum és trónus, rokokó volutákkal, az ajtón sakktáblás minta és feszület. Kétoldalt adoráló angyalok szabadon formált talapzatokon. Az építmény két szélén egyszerû ajtó körszeletíves oromzattal. A tulajdonképpeni stukkó oltárfalat magas, kettõs talapzatról induló korintuszi oszlopok és pillérek két szélsõ, ívesen befelé hajló és egy középsõ részre osztják, az utóbbit az oltárkép eltakarja. A szélsõkön nagy rokokó keret, ez elõtt íves szemöldökpárkányon áll Loyolai Szent Ignác és Xav. Szent Ferenc teljes alakja, színezve. A háromrészes párkány követi az alsó rész mozgását, frizében dúsan aranyozott rokokó rács ; a felsõ perem a kép felett ívben felemelkedik. A. zárórészt két toszkán félpillér és felettük ívelten emelkedõ oromzat alkotja, bennc kerubfejes felhõcsomók közt sárga üvegre festett Krisztus-monogram (1765). Az oromzaton törtvanalú volutákon aranyozott, áttört, tajtékos faragványok és egy kagyló: A zárórészhez oldalt az alsó hajlásoknak megfelelõen nagy voluták támaszkodnak angyalokkal, vázákkal és tajtékos. rokokó díszekkel. Kép: Szent György vértanúsága és megdicsõülése. Általában Altomonte Márton muvének tartják, de minden alap nélkül : a jezsuita krónika szerint 1761-ben bécsi festõ készítette. Közepes minõségû. Az oltárasztalon három pár rokokó faragású fagyertyatartó, oldalt egy pár aranyozott, faragott fa gyertyatartó három lábon, a középsõ rész. gyermekalak égõ szívvel a kezében. Magassága 210 cm. A XVIII. század elsõ felébõl való jó munka. Szószék. Márványozott és aranyozott fa. Kétszeresen tagolt harangszerû talp, élein akantusz-indák. Ötoldalú mellvéd, fülkéiben a négy evangelista és Krisztus kis alakja. A fülkék közt rokokó csigákból alakított félpillérecskék. A hangvetõ alsó pereme ezeknek megfelelõen golyvázott, öt szabad volutából alakított korona; aranysugarak közt Krisztus- monogrammal. Jó munka 1693-ból ; 1763-ban átdolgozták . Orgona. Oromzatos. Aranyozott barokk díszek. XVIII. század. Szentélyszékek. Részben aranyozott fából, erõsen megviseltek és kiegészítettek, a szentély két oldalán négyes beosztással. Elõreívelõ mellvéd copfõs dísszel. A támlának keskeny és magas volutákkal elválasztott mezein allegórikus ábrázolások; gyermekek és nõk. Hajdani magyarázó felírások nyomai. Hullámos lezárású oromzat virágfüzérrel. Jó munkák, 1780 körül. Padok. Az elsõk mellvédjét és az utolsók támláját szabadon álakított hat félpillérecske mezõkre osztja, ezekben üres táblák. Az oldalfal hullámos peremû, virággal és levéldísszel borítva. Jó munka, a XVII. század végérõl.

K á p o l n a s o r : A stukkódísz az egymással átellenes kápolnákban nagyjából egyezik. Az új freskókat 1951-ben Wosinsky Kázmér festette. Keresztelõ-kápolna. Az ablak bélletében és a belsõ félpilléren nagy indák és rozetta, a mennyezeten tojásdad alakú, rózsakoszorú övezte stukkókeret négy angyallal; a benne levõ freskó : Szent Gellért. A keleti falon az ajtó felett stukkóból készült baldachin : szabálytalanul formált, magas. talapzaton egy-egy csavart oszlop, mögötte ék alakú pillér, mind aranyozott korintuszi fejezettel, háromrészes. elõreívelõ párkány. Az ajtó felett elõredomborodó, márványozott, puhán kialakított stukkókartus. Csigásan kézdõdõ oromzat mezejében sok kerubfej, középen fonatos keretben kép : az Úr. Igen szép munka, 1695 körül. A nyugati falon tojásdad keretben szélesre húzott levéldísz közt kodombormû : a Szentháromság szikla elõtt és szalagcsokorból alakított keretben a Trinitas betûi összefontan. Közepes munka, 1780. körül. Keresztelõ kút. Körte alakú láb, gerezdes testû mcdence. A XVIII. század elsõ felébõl. A Jótanács anyja kápolna. A mennyezeten tojásdad alakú stukkókeret, az új freskó : a Conceptio. Körülötte nyomott kagylók, tömött fûzérek, a sarkokban négy stukkó dombormû ; kettõt elfed az oltár, a harmadikon miseruhás szent magasra emelt karral, a negyediken jezsuita szent tájképben: A nyugati falon nagy kagylós stukkókeretben freskó : Szent József, ifj. Stornó Ferenctol. Oltár. Szarkofágszerû fa oltárasztal két rokokó kartussal (a harmadik 1944-ben elpusztult). Két sarkosan állított pillér és két korintuszi oszlop közt elõreívelõ oltárfal, háromrészes párkány, csigában végzodõ oromzat sok kerubfejjel. A kerek babérfonatos lunettában festett Krisztus-monogram. A XVII. század végérõl. Kép: másolat a Jótanács anyjának genazzanoi kegyképérõl, sötét, vilzaros táj felett. Két részre osztott írástekercs : Verstummen müssen falsche Lehr. DorfmeisterIstván munkája, 1781-bõl. A festõ ritka tájképes ábrázolásainak egyike. Két egyszerûbb rokokó gyertyatartó. (A "kép a képben" másolat belsõ részét 1998-ban kivágták és ellopták.) A Háromkirályok kápolnája. A hátsó falon hatalmas drapéria stukkóból, a nyugati falon pákatagos. stukkókeretben egyszerû keretes kép : Szent Ignác megdicsõülése. Közepes minõségû festmény, a XVIII. századból. A mennyezeten virágos indák és füzér közt két stukkókeretben dombormû : férfi kereszt elõtt (régi) és Szent Péter lebeg Róma felett (Szakál Ernõtõl, 1947) ; a freskó : menekülés Egyiptomba (új). Oltár. Stipesén három rocaille-díszes mezõvel és Mária-monogrammal. Az oltárfal elõtt (hely-szûke miatt) csak egy korintuszi fejezetû, háromszög alaprajzú pillér és két fehérre festett csavart oszlop rövid hengeres talapzaton, oldalukon Szent András és Flórián fehérre festett alakja. Az oszlopok felett csigás,kagylóval bélelt oromtöredékek, a lunetta felett dombormû Szakál Ernotol : Szent József a gyermekkel ; hullámos ív szõlõfürttel. A XVIII. század derekán az építményen gyér rokokó díszt helyeztek el. A kép alatt két fehérre festett gyermekangyal. Kép: a Háromkirályok érkezése ; gyenge Rubens utánzat. Pad. Támláján négy vonaldíszes mezõ, az oldalfalon rács és volutadísz. Jó asztalosmunka, 1740. körül. Nep. Szent János kápolnája. Stukkódisze azonos a Háromkirályok kápolnáéval. A nyugati falon kerubfejes, és gyér virágos stukkókeretben freskó : Szent Péter szabadulása a börtönbõl, id. Stornó Ferenc muve. Az oltár felépítése is azonos az átellenes kápolnáéval, itt a két magyar szent király szerepel, a lunettakép zenélõ angyalokat ábrázol. Kép: Nep. Szent János mégdicsõülése: Gyenge munka 1763-ból. A mennyezeten két új stukkódombormû : Szent Péter szabadulása és Pál látomása, Szakál Ernõtõl ; freskó stukkókeretben : Szent Antal a halaknak prédikál (új). Borgia Szent Ferenc kápolna. A zárófalon két angyal drapériával, a középen kerubfej. A mennyezeten levélindák, négy kerubfej, üres középsõ mezõ, oldalt stukkókeretben dombormû : térdeplõ férfi és egy lovas, párja tönkrement. A nyugati falon stukkókeretben nagy megkopott dombormû : nemesi ruhába öltözött férfi kereszttel és két másik férfi. Oltár. Szarkofág alakú stipes rokokó kartussal és díszekkel. Az oltárfal szélén Szent Alajos és Páduai Antal-szobor a gyermekkel, majd egy ék alakbán felállitott korintiszi pillér és két oszlop, a fal közöttük homorúan hátraívél. A háromtagú párkányon az oszlopoknak, megfelelõen egy-egy kerubfej, lezárásként virágkosár. Az elhomályosult lunettakép lebegõ angyalokat ábrázol, felette kagyló: A XVII. század végérõl való oltárt 1764-ben alakították át. Kép: Borgia Szent Ferenc elragadtatása. A hátlapján Schaller István jelzése . Szent Margit kápolna. Stukkódísze nagyjából azonos az átellenes kápolnáéval, csupán a nyugati falon üres medaillon van és a mennyezeten nincsenek dombormûvek, a középen elhelyezett freskó : Szent Quirinus Sopron határában prédikál (új): Oltár. Felépítése azonos a Borgia-oltárral. Kép: Szent Margit küzdelme a sárkánnyal. Hátlapján Schaller István jelzése, 1764-bõl. A kép két oldalán két szent királylány fehérre festett alakja. A lunettakép elhomályosult; talán angyalokat ábrázol. Szent Kerészt kápolna. A nyugati falon stukkómedaillon, amelyhez levéksomóban feloldott voluták támaszkodnak, felettük kagyló gyúmöksfûzérrei. A mennyezeten tömött gyümöksfûzér, levélindák és virág. A középsõ medaillonban freskó : galamb. XIX. század. Az ablak felett tömött gyümöksfûzér. Oltár. Szarkofág alakú stipes, rokokó kartussal. Az oltárfal közepét félkörös fülke foglalja el, kupolás zárású kagyló, felette kerubfej. A fülke mellett ékben elõre fordított korintuszi pillér, jobbról egy, balról kettõ. A gyámkõ felett csigás végû párkányindításokon két-két kerubfej. Közepes minoségû munka. Kívül Mária és Szent János fehérre festett alakjai: Jó munka, a jezsuiták krónikája szerint bécsi mûvésztõl, 1766-ban. Az utolsó itélet kápolna. Díszítés nélküli falak, a mennyezeten a XIX. század második félébõl való festés nyomai. Oltár. Láda alakú oltárasztal, szegényes klasszicizáló díszekkel. Oldalt konzolokon egy-egy angyalszobor. Ión oszlopokon párkány, ezen egy-egy urna. Íves zárású oltárfal; aranyozott levélsorral és rozettával. Kép: Tisztítótûz. Igen közepes munká; a hagyomány szerint Maurer Ferdinándtól, 1830. körül. Sírkõ. Hadi jelvények. Kronosztikon : (1737). Jó kõfaragú munka. Xav. Szent Ferenc oltára (az elõcsarnokban). Fa, fehérre festett, aranyozott. Szarkofág alakú stipes. rokokó kartusokkal. A tabernákulum volutával szegélyezett, ajtaján a kehellyel. Oltárfal: két szabadon formált pillér volutákkal, fejezetük felett kis imádkozó angyalok, a pillérek elõtt konzolon nagyobb, lendületes mozgású angyalok. Hullámos oromzat, mezejében kerubfejek Krisztus-monogrammal. Kép: Szent Ferenc halála. Az oberburgi kegykép változata, 1763-ból. Szobrok a folyosókon. Kálvária. 1. Színezett fa. Nagy, dárabos feszület, hozzá nem illõ Szent János és Mária (Magdolna?). Gyönge munkák, a XVIII. század közepérõl. 2. Színezett fa, kisebb csoport : feszület Máriával és Szent Jánossal. Közepes munka, a XVIII. századból. Vasrács az elõcsarnokban. Közepén vastábla, festett Széchényi-címerrel és felírással : Ad cultum perpetuum S.X.F. A hajdani Xav. Szent Ferenc kápolnából (1763).

É p i t é s t õ r t é n e t e : A forrásokban említett kápolnát a mai építményben már nem lehet észlelni. Az egyhajós, hat boltszakaszos templom nagyjából egy építési folyamat eredménye. Külsõ támpilléreit (ma már csak a déli oidalon látható egy) a mellékkápolnák kialakításakor használták fel. A részletformák, különösen a bordás keresztboltozat profilja a XV. század elsõ felére mutat, így az írott forrásokban szereplõ, 1427-28-as építkezések a befejezõ munkákhoz tartozhattak. A barokkosítás a XVII. század utolsó negyedében. a kápolnasor felépítésében mutatkozik legerõsebben. A hajó falainak felsõ részét ekkor látják el indadísszel, nehéz fûzérekkel, kagylókkal. A kápolnák stukkódísze is erre a korra vall. Nagyon hasonlatosak ezek a munkák Conti Pietrõ Antoniónak, a városban megtelepedett stukkómuvésznek hiteles munkáihoz és így ezek valószínûleg az õ munkái. Sot még a kuruc harcok folytán megsérült mennyezet könnyebb mozgású díszének is õ lehetett a szerzõje. Végre egy utolsó nagyobb átalakításról tanúskodnak a rokokó stukkók a szentélyben és a hajó gótikus pilléreinek elfedése 1769-ben. Az újjáépítés 1947-49-ben lehetõleg bemutatta az elõtûnt gótikus részeket, melyeket korábban barokk pillérekbe falaztak be.

F e l s z e r e l é s : Kelyhek 1. Rézre szerelt, trébelt, aranyozott ezüst részekkel. Sima peremû, boltozatos talpra applikált négy ezüst medaillon, rács- és virágdísszel, vaskos, körte idomú nódusz, lent levélkoszorúval, fent gyümökscsoporttal. A kosáron ezüstözött angyalok Krisztus kínvallatásának jelvényeivel ; levélkoszorúval körülvett medaillonokban Krisztus passiójának három jelenete. Sima kuppa. Jegyei nincsenek. Magassága 24 cm. Szép munka, a XVIII. század elejérõl. 2. Aranyozott ezüst, trébelt, hatkaréjos talp boltozatán három angyal Krisztus kínvallatásának jelvényeivel és három medaillonban jezsuita szentek. Hatoldalas urnaszerû nódusz, három mezõben kettõs angyalfej. A növénydíszes kosáron három angyal Krisztus vallatásának jelvényeivel, ékkövekkel beszegett medaillonokban emailképek : Szent Ferenc, Ignác és József. Bécsi városjegy 1722-bõl, G C M mesterjegy (Georg Caspar Meichl). Magassága 23 cm. Igen szép munka. 3. Részben aranyozott ezüst, trébelt. Hullámos peremû talp, boltozatán harangvirágdísz és poncolt mezõben három medaillon Krisztus kínvallatásának jelvényeivel és három mezõ rácsos dísszel. Díszváza alakú nódusz, vésett rozettákkal. Áttört kosár fonáldísszel és harangvirággal, három medaillon Krisztus kínvallatásának jelvényeivel. Soproni városjegy, A F mesterjegy (Anton Freydenberg). Jó munka, 1740. körül. A kuppa újabb Dianajeggyel. Magassága 23 cm. 4: Aranyozott ezüst, trébelt, erõsen tagolt, hullámos, tagolt peremû talp, három bordával, melyeket színes ékkövek szegnek be, rokokó kartusok; ékkövekkel díszített virágok ; áttört nódusz, élein színes ékkövek. A kuppán virágos medaillonok, ezekben ékkõ és rocaille-os dísz. Jegyei nincsenek. Magassága 26 cm: Igen szép munka, 1760. körül. 5. Aranyozott ezüst. Hullámos peremû talp, boltozatán három borda, egyébként sima, körte idomú, bordázott nódusz, sima kuppa. Jegyei nincsenek. Egyszerû munka, a XVIII. százád második felébõl. Ciboriumok. Aranyozott ezüst. 1. Trébelt. Hullámos peremû talp, boltozatán rokokó díszek és poncolt mezõk. Részben ezüstözött díszváza idomú nódusz három volutával és rokokó dísszel. Kosár kagylós és rokokó díszekkel, poncolt mezõkkel. Sima kuppa. Kerek peremû fedél poncolt mezõkkel. és rokokó dísszel. Bécsi városjegy, J M mesterjegy (Josef Moser vagy J. Mack). Magassága 36,5 cm. Szép munka 1750. körül. 2. Kerek peremû, gyûrûkkel tagolt talp, díszváza idomú nódusz, sima kuppa. Bécsi városjegy 1846, W M mesterjegy. Magassága 32 cm. Egyszerû munka. Monstrancia. Aranyozott ezüst, trébelt. Hullámos peremû, ovális talp, magas boltozattal, négy rokokó díszes választó taggal és négy mezõvel. Nagy, díszváza idõmú, négyoldalas nódusz. A lunula színes ékkövekkel; az ostyaház rokokó díszes és vörös ékkövekkel (turmalin?) kirakott, leveles és rocaille-díszes. Architektonikus keret két térdeplõ angyallal, kalász- dísszel. A felsõ lezárásban galamb, lecsüngõ szõlõfürtök és az Atyaisten glóbussal. Sugárkéve. Bécsi városjégy 1758-ból, I S mesterjegy. Magassága 72 cm. Igen jó munka. Pacifikálé. Ezüst, trébelt. Hosszúkás négykaréjos talpán levéldísz, két applikált kerubfej és két levéldísz. Körte idomú nódusz; három volutás, sima mezõvel. Kis aranyozott corpus. A kereszt háromkaréjos végzõdésében egy-egy gyengén aranyozott kerubfej és kis tagolt gomb. Sima hátlap. Soproni városjegy, A F mesterjegy (Anton Freydenberg). Magassága 40 cm. Közepes munka, 1740. körül. Keresztelõ készlet. Ezüst tál: Hosszúkás, egyenes peremmel, a sarkok hullámosan képzettek. Tekebáb idõmú városjegy, ezüst próba, C W mesterjegy. Átmérõi : 36 X 26 cm. Kancsó. Hullámos peremû kúpszerû talp, korongszerû szár, csészéjének alsó része hat mezõre oszlik, gyûrûvel elválasztott felsõ rész, ívelt kiöntõ. Volutás fül. Jegyek, mint a tálon. Magassága 20 cm. Vidéki (magyar?) ötvös egyszerû munkája, a XVIII. század elsõ felébõl . Misekancsók: Ezüst, trébelt, aranyozott. Kerek talp, négy bordával, rokokó díszekkel, felfelé szélesedõ hengeres törzs, rokokó díszes kiöntõ: Tagolt fülén angyalfej. Két azonos darab. Bécsi városjegy 1758-ból. I I K mesterjegy (Johann Josef Kremsber). Magassága 16 cm. Táka. Dús tagolású perem, poncolt és kagylós rokokó dísz, voluták. Átmérok : 42 X 31 cm. Jegyei a kancsókéval azonosak. Szép munka. Füstölõ. A füstölõ talpa kerek, hólyagos dísszel, törzsén kartusok, vonalas dísz és kagyló. A felsõ rész levélszerû és áttört ; harang idomú lezárás trébelt akantuszlevéllel: Városjegye hiányzik, mesterjegye D G. Magassága 22 cm. Jó munka, a XVII. század második felébõl. Navikula. Ezüst, trébelt. Kerek peremû talp, hólyagos dísszel, baluszter alakú szár, fonalas- és volutás díszû test, poncolt alappal. A fedélen fonalas dísz. Jó munka, a XVII. század második felébõl. Kánontábdl-keretek. Ezüst. Kettõ egyforma, egy nagyobb. Hullámos alak, levél- és rózsadísszel. Bécsi városjegy 1782-bõl, I K mesterjegy. Magasságuk 21 és 27 cm. Jó munkák. Miseruhák. l. Ornátus (kazula, 4 dalmatika, 1 pluviálé). Színes selyemmel átszõtt, virágokkal díszített. Az oldalrészek mindenhol megújítottak, a középrészek vörös bársony alapon növényi díszítményekkel. Gazdag aranyhímzés. 2. Ornátus. Új alapon aranycsipke díszítés. XVIII. század: 3. Kazula. A középrészen piros selyem alapon virágindák, a széleken. új fehér selyem alapon kék szalagos és virágos dísz.

Szent György Templom (Dóm) homlokzat

Szent György Templom (Dóm) kapu (bal)

Szent György Templom (Dóm) kapu (jobb)

Vissza