J e l l e g e : A Fõ tér közepén szabadon álló barokk emlékmû. A magyarországi barokk szobrászat egyik legjelentékenyebb alkotása. Itt alkalmazták elõször külsõ szobornál a csavart oszlopot. A mû korábbi a hasonló magyarországi és ausztriai emlékmûveknél.

T ö r t é n e t e : 1695. április 11-én Kollonich gyõri püspök megjelent a városi közgyûlésen és német nyelven bejelentést tett a szobor felállítására vonatkozóan, melyre a protestáns többségû közgyûlés válaszolt. Ezenkívül a tanácsjegyzõkönyvekben 1700 körül csak egy helyen kerül említésre a készülõ szobor : 1697-ben egy ács panaszt tett Leitner Szervác szobrász ellen. Szavaiból csak annyi következik, hogy az oszlopnak a vároaba való bevitele körül tevékenykedett Leitner, de hogy az egész az õ mûve volna, ebbõl nem világlik ki. Az a körülmény, hogy Kollonich tervrajzot mutat be, arra enged következtetni, hogy azt nem Sopronban terveztette meg; hanem esetleg Kismartonban, a hercegi udvarban, vagy Bécsben. Leitner képességei ismert munkái azerint a feladat kivitelére nem voltak alkalmasak. Egyébként sem muködhetett akkoriban szobrász a kõfaragók területén: Valószínû, hogy nem egy mester dolgozott a mûvön. Így a kisebb nõi szentek alakja minõségben meglehetõsen elüt a nagyobbaktól, és Nepomuki Szent János szerepeltetése nagyon korai. Ez az alak talán késõbbi idõbõl származik. A helyi krónikák és feliratos táblák szerint a szobor 1701-re készült el. A város leírásai a XVIII. században dicsérõen emlékeznek meg róla. Értékének tudatában, amikor javításra szorul, a tanács kinyomoztatja, hogy a fenntartásra szolgáló alapítvány, amelyet Thököly Katalin harmadik férje, Löwenburg Jakab létesített, nincs meg. 1796-ban saját költségén állíttatja helyre, mert "nagyon mûvészi munka" . A munkát Mnych János szobrászra bízzák, aki 509 ft és 24 krajcárért el is végzi . 1811-ben Wakh Mihály köfaragó dolgozik a mûvön a város megbízásából . A következõ helyreállítás 1847-ben, majd 1885-ben és 1911-ben volt. 1952-ben Szakál Ernõ szobrász restaurálta. Az egyik korábbi reataurátor rávéste nevét a talapzat legfelsõ peremére : Lefler.

L e i r á s a : Hármas talapzatának alsó része íves oldalú, lesarkított négyzet faragott kövekbõl. A második rész símára vakolt, íves oldalú négyzet, sarkainál hasábok állnak, ezekre 1911-ben magyar feliratokat véstek ki : Ezt a fogadalmi szobrot Löwenburg János Jakab gróf és Neje 1701-ben emelték Sopron Sz. Kir. Város Közönsége az 1797.,1847., 1883. és 1911. években helyreállította. Elõl a Löwenburg és Thököly-címer. A harmadik rész két tagolt párkány közt a másodikhoz hasonlít, de beljebb emelkedik és így helyet ad az elõl szertartásosan térdeplõ gróf és a kezét bensõ áhítattal ég felé emelõ grófné alakjának, továbbá a sarkokon Szent Jakab, Szent István, Nep. Szent János és páduai Szent Antal alakjának. A talpazat falán írástáblák. elõl kronosztikonos : UnI trInoqUe Deo patrI fILIo spIrItUI sanCto eX Voto posUIMUs sopronll. A többi oldalon : comitissa Chatarina Tökely de Kesmarck primum Francisci Esterhazi de Galantha & Frackno expost Carodi Josephi Iörger de Toelet & tandem Ioannis-Iacobi a Löwenburg illustrissimorum comitum conthoralis. Ioannes Iacobus S. R. I. Comes a Lövenburg perpet: in Strechen wary com. Zathuár Vegles incl. comitatus Beckes sup. comes Sa. R. Mattis Ex. Cam. Aulic. nec non Regni Hung. Consil. primum quidem comit. Mariae Reginae Czobor de Szent Mihály expost verõ Catharinae Thöködy de Kysmarck maritus. A barlangszerûen elhelyezett felhõcsomókból indul a csavart oszlop, meneteiben virágfüzér és lebegõ angyalkák ; korintuszi fejezet felett a Szentháromság csoportja, Atya és Fiú egymás mellett ülve, felettük nagy, aranyozott réz sugárkévében a Szentlélek galambja. Az oszlop aljában Immaculata, a négy külsõ sarkon Szent Borbála, Regina, Anna és Katalin kisebb alakjai.