J e l l e g e : A szentmargitai faragott kõbõl épült; háromhajós, északi oldalán toronnyal díszített csarnoktemplom hazai viszonylatban koragótikus. Belsõ berendezése barokk. A templom déli oldalához csatlakozó azabálytalan négyzet alakú, kétemeletes kolostor mai formájában XVIII. századi, egyetlen középkori (káptalan-) teremmel.

T ö r t é n e t e : A. soproni ferences rend protokollumában olvasható, XVIII. századi bejegyzés szerint.1280-ban építették (Kósa Jenõ, Collectanea c. XVIII. századi kézirata a pozsonyi ferences rendház könyvtárában. Ezt az adatot alátámasztja az, hogy 1278-ban egy végrendeletnél két ferences mint tanú szerepelt, ekkor tehát már a rendnek volt Sopronban kolostora (Nagy, Sopron vm. oklevéltára. I, 44.). 1340-ben és 1344-ben itt tartják a ferences tartományi gyûlést (Analecta Franc. IV. 554.). A ferencesek hamar népszerûvé váltak, amit az 1409. évi segesdi tartományi káptalan iratából is lemérhetünk, melyben megköszönik a város jótéteményeit (Házi, Oklevéltár. I, 2, 15.). Az iratból azonban a templom és a kolostor építési költségeihez való hozzájárulásra következtetni (Házi, Egyháztörténet. 173.) alighanem túlzás. A város lakosságának együttérzését inkább mutatja az a sok misealapítvány, építési, felszerelési költségre adott hagyaték, mely a XV. század elejétõl szinte évente ismétlödik. A hagyatékok egy része a kolostor és a templom építésére, más részük felszerelésre megy. A hagyatékok mellett jelentékeny építkezést tett lehetõvé a város támogatása, valammt a ferencesek saját bevételei. Eilingsgraber Egyed soproni polgárxnester elszámolásából tudjuk, hogy a város épületfáért, gerendáért az 1452-53. években 99 dénárt és 7 solidust, csatornáért félfont dénárt adott (Házi, Oklevéltár: II, 3, 388.; 403.). Ugyanezen években az adókból is vettek 14 dénár 7 solidusért épületfát (Házi, Oklevéltár. II, 3, 388.), 1456-ban pedig Linhart mester dolgozott a kolostoron (Házi, Oklevéltár. I, 4, 117.). 1504-1505 között a város Vid szíjgyártó 10 font dénár hagyatékával jelentõs üzletet bonyolít le, melybol 2000 tetõcserép és más építési anyag jut a kolostornak (Házi; Oklevéltár. II, 5, 156.). 1518-22 között a város megbízásából Fleischacker Keresztély a kolostor pénzügyeinek kezelõje, aki asztalost, kõmûvest, lakatost, ácsot, üvegest foglalkoztatott; ez utóbbi 300 ablakszemet rakott fel, ami 12 solidus dénárba került, míg. a hozzá való ólom þ6 dénárba (Házi, Egyháztört. 180-181. és Oklevéltáa. II, 5, 249-250.). 1523- ban pedig Móritz Pál templomgondnok vásárol 28 szekér épületfát Ausztriában (Házi, Oklevéltár. II, 5, 373. és Egyháztört. 181.). A hagyatékok és az elsz’molási adatok a XV. század végére és a XVI. század elejére sûrûsödnek, mégis 1537-ben oly rossz állapotban van a templom, hogy a ferenceöek felhatalmazzák a várost a kolostor minden földjének, szõlõjének eladására. Az így befolyt pénzen akarják. a templomot minél sürgõsebben megjavítani (Sopron, Városi Levéltár Lad. I. et A. fasc. 1. nr. Vö. Házi, Egyháztört. 176- 177.). A templom és a kolostor összefüggéséröl értékes adatot közöl a ferencesek 1661. évi kérvénye, melyben kérik, hogy b'acrestiae nostrae mectum murum, qui nunc circularis est, occupatis saltem duobus angulis, qui idibem inutale.s habetur aedificare, et ezstmuere nobis concedect (Sopron; Városi Levéltár, Lad. I. et. A. f. III. nr. 75. Vö. Karácsonyi J., Szt: Ferenc rendjének története. I, 264.). A végrendeletekbõl azonban nemcsak a templom, hanem a kolostor építésére is értékes adatokat kapunk, noha az iratok nem mindig különböztetik meg e két épületet. Azonban 1495-ben Aigner Ulrik az épülö kerengõ beüvegezésére hagy 10 forintot, amennyiben a munka megindul (Pozsony, Városi Levéltár, Protocolum testamentorum I. k. folió 245. Házi, Egyháztört. 187.). Kolbat Jánosné pedig 1498-ban a kerengõ boltozására 35 forintot hagyott, azzal, hogy ha nem elegendõ, férje pótolja a hiányt. A templom és a kolostor nagyobb mérvû építése az írott források tükrében tehát a XV. század második ée a XVI. század elsõ felére tehetõ. Ugyanerre az idõpontra utal az 1488. évi búcsúengedély azok számára, akik az építkezéseknél segítenek (Kósa J. i. m. 16.). A végrendelkezõk gondoskodtak a belsõ felszerelés pótlásáról, gazdagításáról is. Gróf Fraknói Páiné, a templom egyik legbõkezûbb támogatója, 1452-ben 100 font dénárt hagy, elsõsorban orgona készítésére (Házi; Oklevéltár. I, 3, 394.): Moser Farkas 1481-ben 5 aranyat ad oltárképre (Házi, Oklevéltár. II, 1, 95.). A Boldogságos Szûz tiszteletére szentelt föoltárkép festését egy szatócs feleségének, Nauhauser Jánosnénak hagyatéka indítja meg, aki 1490-ben 15 aranyat hagy e célra 1493-ban Dürniczer Mátyás már a keretelésrõl gondoskodik, amire 1494-ben Dürniczer Mátyásné végrendeletében 80 font dénárt ad: (Házi, Oklevéltár. II, 1, 13E., 239., 243. Vö. Házi; Egyháztört. 186.)Úgy látszik, a ferences. templomban áz oltárjavadalom rendszerének nem sok értelme volt, a fooltáron kívül aligha volt oltár, legalább is többrõl nem emlékeznek meg forrásaink. Azt a két oltárt, melyet Házi idehelyez, át kell tennünk a kolostor káptalantermébe. Sibenburger Jakab oltáralapítványa a Háromkirályok tiszteletére, a hátsó oldalkápolnában (Sopron Városi Levéltár, Priesterbuch 756-57.) a templomra nem vonatkoztatható, 1662-ben meg is mondják, hogy a káptalanteremben van. Méginkább a káptalanterembe kívánkozik a Kolbat Jánosné által alapított oltár, mely a kápolna mellett állt, ahol a kerengõ volt épülõfélben ... (Házi, Oklevéltár. II, l, 256.) A káptalanteremben levõ oltárok gazdagítása különösen azóta szokásos, amióta itt ravataloznak, illetve ide temetkeznek. A templomba való temetkezés elsõ adata 1452-bõl maradt ránk (Fraknói Pál özvegye, Házi, Oklevéltár. I, 3, 394.), késõbb is (1608, 1620, 1524) számos adat van a templomba vagy a kolostorba való temetkezésrõl (Házi, Oklevéltár. II, l, 307., 310., 417-18.). Nem ritka, hogy felszerelési tárgyakat ajándékoznak vagy hagynak a templomra. 1492-ben ezüst tálból Lukács aranymûvessel kelyhet csináltatnak, 1508-ban Koch Márton ajándékoz kelyhet. Ugyanezen évben Herb Kristóf hat márka súlyú gyertyatartót adományoz (Házi, Egyháztört. 188.). 1493-ban Hirsch Erhard ezüst keresztje árán miseruhát készíttet, Zimper Simonné 1477-ben miseruhára hagy 12 forintot (Házi, Oklevéltár. II, 1, 232., 311., 59., 190.): Annak ellenére, hogy a templomot és kolostort gazdagitó adományról, végrendeletrõl szóIó írott adat elég bõségesen maradt ránk, a templomban többször elõforduló kecske-címer tulajdonosáról, a ferencesek nyilván egyik legnagyobb jótevõjérõl, semmit sem tudunk. Ugyanígy nem azerepel írott forrásainkban Jacobus Sinelanger (vagy Sinelanger) neve sem, akinek 1492-bõl származó feliratát a kolostor felsõ folyosóján, az orgonakarzatra vezetõ ajtó fölött, a templom falán egy kõbevésett, nyíllal átlõtt kéz alatt, a XVIII. században még látták (Vö. Kósa J. i. m. 312. idézi Gyulai R., Pannonhalmi rendtörténet. III. k. 430-32.). Sinclanger Jakab valószínûleg nem volt soproni polgár, mert ez évekbol származó adólajstromokban nem szerepel (Házi Jenö szíves közlése). Az épület külseje arról tanúskodik, hogy a várost ért elemi csapások, akár az 1590-es földrengés, akár az 1676-os nagy tûz, sok kárt nem okoztak a templomnak. Csányi János krónikája szerint az utóbbi alkalommal csak a torony égett le; lehetséges, hogy a huszártornyot érti a szentély felett. 1622-ben és 1681-ben egy-egy királynét koronáztak benne 1625-ben pedig III. Ferdinándot. Az említett idõpontokban és ezen felül még 1634-35-ben országgyûlést is itt tartottak. Ezeken az eseményeken kívül csendes életük lehetett a ferenceseknek. A templom berendezésérõl keveset tudunk. Az a színezett rézmetszet, amely III. Ferdinánd koronázását ábrázolja (Liszt Ferenc Múzeum) és 1721-ben jelent meg Khevenhiller udvari titkár Annaleseiben, természetesen sematikus és bármely templomot ábrázolhatna. 1728-ban a rendházban tûz pusztított és ettõl fogva javítás, átalakítás, berendezkedés kezdõdik a rendház feloszlatásáig, 1787-ig. Amikor a pálosok elhagyták a sopronbánfalvi kolostort, szó volt róla, hogy a ferencesek kiköltöznek a helyükbe, de azután az említett év második napján váratlanul bezárták a templomot és kolostort, ugyanezen a napon megkezdõdött a leltározás is. Becsüsként szerepelt Ringer József építész 16 napig, Molitor György asztalos két napig, Mohr György fazekas egy napig, Müller Ferenc azobrász 11 napig, Schmidtbauer János ötvös egy napig, Köchel György harangöntö egy napig, Pívndtner Mátyás könyvkötõ hat napig, Zoller X. Ferenc órás két napig, Roth János orgonakészítõ két napig és Steiner Bálint festõ. A templomi berendezést 1387, a felszerelést 2831 forint értékben vették fel. Ez utóbbit a budai raktárba vitette a helytartótanács. A templom épületét magát 7526,43 ft-ra becsülték, a benne levõ szobrokat 731,48-ra, a festményeket 88,19-re. Külön vették fel a Szent Ferénc testvérület holmiját. Listája : kis ezüst doboz, zöld bársonyba kötött ezüstveretes emlékkönyv, arany-ezüst varrású vesperás köpeny; damaszt mennyezet, a testvérület címere vasból, fából faragott könyv, Szent Ferenc képe, zászlók és botok a titkok ábrázolásával. A fémtárgyakat a következõképp írták össze : négy aranyozott sima ezüst kehely, öt trébelt aranyozott ezüst monstrancia, ugyanolyan ciborium ; félig ezüst, félig réz kehely: Partikulás monstrancia ; négy kis, két háromlábú ezüst gyertyatartó. Ezüst békekereszt; feszület, tömjéntartó és misekancsók. Nagy ezüst lámpa, egy másik, szívformájú ; egy arany és egy ezüst doboz, ezüst korona zöld üveggel. Miseruhában is nagy volt a gazdagság : tizenkettõt értékesebbnek becsültek és árát 60-150 forintban szabták meg; volt 47 kevésbé értékes, továbbá egy vélum, kék atlasz, aranyfonállal hímzett, virágdíszes. A történeti emlékû darabot 10 forintra becsülték. A szobrász 14 díszesen faragott fa gyertyatartót 3,30 ft-ra becsült és egy feszületet 1,30-ra. A templomban a következö festményekot becsülték fel : Szent Borbála (1,30), Jézus születése (1), Szent Ferenc (4), a Porciuncula búcsú (1) Szent Antal (4), ugyanez más póldányban (2), Szent Ferenc sebei (4). (A feloszlatott kolostorok leltárai. Orsz. Levéltár E. 18.) A templommal egyelõre nem tudtak semmit sem kezdeni. A francia háborúk kezdetén szénaraktárnak használták. A berendezés nagyobb tárgyai a helyükön maradtak, csak egyes darabok indultak vándorútra. Így eladták az orgonát Nagylozsra. Volt egy õsrégi harang, amelyet Fertõszéplaknál találtak : Csorna tájékára, valamely hélységbe kivitetett, mondja róla Kiss József (A Fertõ tavának geographiai, historiai és természeti leírása 1797-ben. Kiadta Rumy Károly 1816-ban : 381.).1801. február 4-re tûzték ki a templom és kolostor árverését, de aztán visszavonták (Tjk 4.) és 1802. õszén bevonultak a bencésck és Bécsbõl szereztek felszerelést (Pressburger Zeitung 1802, 773., 992.). Még az elsõ évben a szentély falára felfestették a koronázások emlékezetét hirdetõ feliratot, egyébként nagyobb változás ezután sem esett. Az ismeretlen nevû bécsi utazó megemlékezik egy képrõl, amelynek éjszakai világítása van (Nachtstück) ; ez lehetett a harmadik mellékoltáron (Idegenek 31.), amelyrõl Schweickhardt topográfiája is megemlékezik 1841-ben. 1853-ban két egyszerû mellékoltár került a templomba. Tán ebben az idõben történt a huszártorony lebontása is, amely az 1847- ben állítólag daguerrotypia után készült kõnyomatos ábrázoláson hagymasisakos, barokk alkotásnak látszik.A templom a város nyugati fõkapuja elõtt kialakított tér déli oldalán, keletelve fekszik. K ü l s õ : A templom nyugati homlokzata a szûk Templom utcában nem érvényesülhet, de nem is olyan gazdag tagolású, hogy magára hívná a figyelmet, sokkal inkább tekinthetnénk az északit fõhomlokzatnak. A nyugati homlokzat sima, vakolt felületét egykoron bizonyára két, a homlokzatra merõleges, egyszer lépcsõzött, vízvetõs, erõs kiülésû támpillér tagolta, melybol ma csak a déli áll. A kapu elõtt egyszerû, nyeregtetõs szélfogó, háromszögû oromzatában bencés-címer, felette kõkereszt. Az egyenes záródású kapu zárókövén 1746-os évszám, a szélfogón egy-egy ovális, bujtatott rácsú ablak, mellette a templom földszintjén két kõkeretes, félköríves záródású barokk ablak. A templom belsõ tagolását a homlokzaton három (a középsõ teljesebb) csúcsíves, élszedéses. ablak jelzi. A homlokzatot erõteljes barokk fõpárkány zárja le. Fölötte attikaszerû felfalazás, melyen a sarkokon ülõ vázák között, középen kiemelt, részben félkörívesen záruló falifülkével és ovális keretelésû mezõkkel díszített trapéz alakú oromzat emelkedik. E fölé pedig háromszög alakú, orompárkányos, ovális keretelésû mezõkkel díszített timpanon. Csúcsán kovácsolt vaskereszt. A kolostorhoz csatlakozó déli homlokzaton a templom támpilléreinek nyomát nem találni. A nyokszög három oldalával záruló szentélyt nagyméretû, egészen a fõpárkányig felemelkedõ, egyszer lépcsõzött, fedköves támpillérek tagolják. (A támpillérek vízvetõit és lépcsõzését 1894-ben újjáfaragták.) A déli oldalon két támpillér a sekrestyében érzékelhetõ. Keleten egy a sekrestye külsõ falával épült össze, egy pedig szabadon áll. A szentély északi oldalán három pillér. A támpillérek közeit teljesen kitöltik a háromosztású, háromkaréjos kõráccsal és mértani mustrákkal díszített színes ablakok. A déli oldalon levõ háromnegyedrészt befalazva, kõrácsos dísze a kolostor második emeletérõl látható. A keleti ablak egészen a kõrács indításáig, az észwkkeleti pedig közel a feléig be van falazva a nagyméretû barokk fooltár elõnyösebb megvilágítása miatt. A szentélyt a támpilléreket is magába foglaló egyszerû lábazat veszi körül, valamint egyszerû övpárkány, melyre a mélyen lefutó ablakok könyöklõi támaszkodnak. A szentély északi oldalának támpillérei közötti falat is teljesen áttörik az elõbbihez hasonló magas ablakok. Keletrõl az elsõ kõrács nélküli, itt a káva profilja pákatag, a másik kettõ a szentélyhez hasonló, háromosztatú, háromkaréjos kõrácsokkal. A szentélyzáródás övpárkánya csak eddig tart, de az 1894-i restaurálásig az övpárkány egészen a toronyig futott. A keletrõl számított 2. és 3. támpillér közt beépített kriptalejáró. A hajó oromcsúcsán új keresztrózsa, az orompárkány és a fõpárkány találkozásánál bencés címeres pajzs, alatta 1894. - a restaurálás évszáma. Az aránylag hosszú ablakokkal nagymértékben feloldott szentélyhez faragott kõbõl épített rövid hajó csatlakozik, melynek kiugró keleti falát csúcsíves, de osztás és kõrács nélküli, karéjos kõkeretû ablak töri át. A keleti sarkon egyszer lépcsõzött, fedköves támpillér. Az északi oldal legerõsebb hangsúlya a hatalmas torony, melyet két oldalról egy-egy csúcsíves ablak kísér. A keleti kétosztású ablakot új, egyszerû osztású, szerény, háromkaréjos kõrács díszíti, a nyugati be van falazva. A templom északnyugati sarkán a boltozat oldalnyomásával nem egyezõen (északkeletre) egyszer lépcsõzött támpillér emelkedik. A szentély lábazata a hajón is folytatódik, de annak egyszerû rézsüjét itt erõsebb horony váltja fel. A lábazat azonban e támpillérnél megszakad. A szentély egyszerû horonyszerû fõpárkányát a hajón gazdag tagolású fõpárkány váltja fel, mely két horonyt kísérõ körte- és pákatagból áll. (A lábazatot és a fõpárkányt 1894-ben megújították.)

T o r o n y: A hatalmas, négyszögû torony egyben a templom északi bejárata, két támpillért pótol, földszintjén csúcsíves, kõgyámos kapuját két nõi fejes gyámkövekre támaszkodó, keresztrózsás fiatorony fogja közre. A kapu fölött magas, élein kúszólevéllel, csúcsán keresztrózsával díszített oromzat. E fölött fekvõ címerpajzsban kecske, csúcsán kecskefejes sisakdísz (új); a restauráláskor került ide, eredetije a káptalantéremben). A kapu oszlopfõ nélküli rézsüje körte- és pákatagok közti homorú tagokból összeállítva. Valamennyi oszlop lábbal közös talpon. Noha a kapuzat lényeges formái - profilja, fiatornyai és vimpergája - különleges alakúak, hazánkban ismeretlen keresztrózsája már a restaurálás elõtt is megvolt. A helyreállítás során a fiatornyok gyámköveit, valószínûleg a levéldísz egy részét, s bizonyosan a címert Stornó Ferenc újjal pótolta. Még súlyosabb restauráláson esett át a timpanonban levõ Köpenyes Mária-freskó, melyet Stornó Ferenc teljesen megújított, bal sarkában szignált. Neogótikus vasalású ajtószárnyak. A torony négyzetes, alsó része szokatlanul magasra, a templom fõpárkánya fölé nyúlik. Hatalmas tömbjét a kecske-címer felett töri át háromkaréjos kõrácsú, kerek ablak. Keleti oldalán két kisméretû négykaréjos világító ablak. Nyugati oldalán magas, négykaréjos kõráccsal díszített, kétosztatú ablak. A torony harmadik emeletén nyokszögbe megy át, a négyszög sarkain karcsú fiatornyokkal (1894-ben erõsen megújították, csak alsó harmaduk eredeti), közöttük az északi oldalon kétosztátú; háromkaréjos, új osztósudarú, kõrácsos ablak. A nyugati oldalon erõtÎljéö konzolszerû alapon a nyokszög öt oldalából képzÎtt csigalépcsõház émelkedik egészen az ötödik emeletig Rajta kis ablak. A negyedik Îmeletet kétosztatú háromkaréjos, kõráccsal díszített csúcsíves ablakok, az ötödik emeletet mind a nyok oldalon kétosztatú, eltérõ kõráccsal díszített ablakok (4 és 3 karéjosak, a kõrácsok eredetiek, csupán az osztósudarukat pótolták) tagolják, teljesen fellazítva a torony felsõ emelÎtét. Az ablakok fölött a restauráláskor készült keresztrózsaszerû tagozattal díszített, de kúszólevél nélküli háromszög alakú oromzatok. Az oromzatok eredetileg a kapuhoz hasonlóan, emberfejes konzolokra támaszkodtak (Weis i. m. 339. ), ezeket Stornó nem állította helyre. Az ötödik emelet fölé borul a nyokoldalú, élein gerincekkel kísért kõsisak, húsa az alsó harmadban vastagabb, feljebb elvékonyodó. A sisak háromnegyedének magasságában tizenkét gyámkõre áttört mellvédû kõerkély támaszkodik: (A mellvéd és a toronysisak e fölötti része a restauráláskor újjal pótolva.) A sisakcsúcson áttört vaskereszt. A szentélyt egyszerû cserép, a hajó nyeregtetõjének északi oldalát rombusz alakú díszeket alkotó sárga, zöld, lila színû mázas cserép fedi. Ez utóbbi a restauráláskor készült, mint ahogy a templom fekvõ ereszcsatornája is. B e l s õ : Az egyszerû, élszedéses, egyenes záródású nyugati kapun belépve, három rövid szakaszból álló, háromhajós csarnok és a kétszakaszos, a nyokszög öt oldalával záruló szentély tere fogad. A belsõ téralakítás aránya szokatlanul tömör. A hajó valamivel rövidebb, mint a három hajó szélessége, tehát a hosszház közel négyzetes alakú. A fõhajó szélessége a mellékhajók kétszerese, ami a román templomok szigorú térarányára emlékeztet. A boltozatszakaszok azonban a gótikában megszokott téglány alakúak. A fohajó zömök arányaival szemben a szentély szélessége megközelíti a fõhajót, kétszakaszos, feltûnõ hossza pedig a hosszházéval azonos. A magas csarnok és a nem sokkal alacsonyabb szentély egységes, egyéni arányú teret alkot. A nyugati kapuból keresztboltozatos elõcsarnokba jutunk, ez azonban rövidebb, mint a hosszház másik két boltszakasza. Az elõcsarnok a fõhajó felé köríves, a mellékhajók felé csúcsíves nyílással kapcsolódik. késõgótikus bordás keresztboltozatának nincs homlokíve s a bordák minden átmenet nélkül, mélyen lefutva kapcsolódnak a karzatot tartó oszlopokhoz, melyek már a fõhajó oszlopai. Másutt minden borda külön-külön egy méter magas, a korábbi tartórendszerbõl visszafaragott oszlopra fut le. Az északkeleti sarokbán a boltozat átmenet nélkül kapcsolódik a falhoz. A bordaprofil megnyúlt orrtagos körte, melyet páka és horony kísér. Kerek, díszítés nélküli zárókövek. A homlokívek hiánya miatt a nyugati oldal mély ablakait bordák keretelik, az ablakok tehát korábbiak a karzat boltozatánál. A kórust tartó késõgótikus profilú hevederek tartó nélkül kapcsolódnak a hajókat elválasztó kerek oszlopokhoz, illetve a déli és északi falnál különálló faloszlopokra támaszkodnak. A karzat és a déli fal találkozásánál három félköríves nyílású, nyokszög alapú, fiatornyos keresztrózsás, halotti lámpás, alsó részén írásszalag között címerpajzs, benne két aranycsillag közt kéklevelû ág. A szalagon 1491-es aranyozott évszám. Az orgonakarzat mellvédje négykaréjos, áttört gótikus kõrács, elõtte a konzolon sziklán térdelõ, kezében mondatszalagot tartó, fürtöshajú, körszakállas, bajuszos férfi, testét bõredõjû köpeny és harisnyanadrág takarja. A homokkõ szobor magassága 57 cm. Az eredeti vörös festését a XVII. században átalakították, kabátját zöldre, köpenyét fehérre, nadrágját zöldre, hosszúcsõrû cipõjét sárgára festve. A XV. század végi, gyengébb kvalitású mû valószínûleg a templom egyik donátorát ábrázolja. A hosszházat késõgótikus, nyújtott orrtagú, az elõcsarnok bordáihoz hasonló profilú keresztboltozat fedi, a bordák a hajókat elválasztó erõteljes oszlopok nyokszögû fedõlemezeivel ellátott levéldíszes gyámköveibõl indulnak el. Valamennyi borda külön gyámkõre, maguk a gyámkövek torz emberfejre támaszkodnak, fölöttük két sorban cserfaleveles díszítés. A nyugati falon a boltozat egyszerû, kehelyoszlopos kötegre fut le, csak a délnyugati pákatagból és virágból összeállított. A mellékhajókban levéldísz nélküli kehelyfejezetekkel ellátott faloszlopokra támaszkodik. (Jó részük lefaragva.) A mellékhajó oszlopfõi eltérnek a hajóbeli konzoloktól és a szentéllyel rokonok, sõt a diadalív mellett megmaradt oszlopfõk megegyeznek a szentély oszlopfõivel. A hajókat elválasztó oszlopok keleti oldalán XV. századi gyámkövek, melyeken egykor gótikus, ma barokk szobrok állanak, felettük gazdag tagolású baldachin. A déli gyámkõ alatt elõrehajló angyal, az északin szárnyas angyal. A második oszloppár nyugati oldalán szintén egy-egy oszlop tartására szolgáló gyámkõ s föléje boruló baldachin. A déli gyámkövén ruhás, szárnyas angyal, jobbjával kecskebak nyakát fogja, a kecske szakállas feje az angyal karja felett tûnik elõ. Az északin írásszalaggal átfont leveles fa, föléje gazdagabban tagolt baldachin borul.A fõhajó szélességével egyezõ szentélyt erõteljes és dúsan tagozott pillérköteg választja el a hajótól. Az északi pillérkötegek lábazata a párkány magasságában kötélszerû dísszel összefogott gyámkötegekre támaszkodik. Gazdagon kiképzett kehelyfejezeteinek bimbós, leveles díszében egy-egy emberfej húzódik meg. A déli pillérköteget a barokk szószék nagyrészt elfedi. Itt magasan a kehely teste fölé emelkedõ tölgyfalevélsor díszlik, a hajó felé mintha örvényes akantuszleveles lenne a díszítés. Az oszlopok lábazatán barokk faragott dísz. A diadalív hármas körtetagból összeállított profilját kétoldalról egy-egy körtetagozat kíséri. A háromszakaszos szentélyt ugyancsak körtetagozatú bordás keresztboltozat fedi, melyet faloszlopok tartanak. A faloszlopok az ablakok könyöklõjéig ereszkednek le és háromnegyed gömbben végzodnek. A diadalív oszlopfõinek magasságában álló kehely oszlopfõkön két sorban lazán egymás fölé rakott cserfalevél dísz. Az oazlopfõket nyokszög alakú, erõs fedõlemez zárja le. A szentélyzárást egy zárókõbe összefutó, hatsüveges boltozat fedi, faloszlopai a padozatig lefutnak, de ma a barokk fõoltár nagy részüket teljesen elfedi. E boltozati rendszeren belül a háromosztatú ablakok keretelése igen gazdag, betölti teljesen az ablaknyílás és a tartórendszer közötti csekély teret. Az ablak könyöklõjérõl kiindulva oszlop, páka, horony, páka és újra lábazatos oszlop alkotja a rézsût. A szélsõ oszlopok kis oszlopszékbõl, levéldíszes vagy gyámkõszerû tagból indulnak a egyszerû kehelyfejezettel bírnak. A boltozat homlokívei és az ablakrézsük koncentrikusan futó csúcsívei rendkívül gazdag tagolást alkotnak. Ilyen a szentély diadalívétõl számított 1., 2. ablak, a 3. kõrács nélküli, belsõ keretelése is egyszerûbb, a 4., 5., 6. egyezik az elsõkkel. A kolostor felé esõ szakaszokban faloszlopokra támaszkodik a caúcsíves homlokív. Weis Károly szerint az oszlopfõk festve voltak, levéldíszük vörös alapon zöld, a bennük levõ fejek pedig hússzínûek. Ma durva meszelés rontja el a formákat. A szentély koragótikus, körte-profilú középbordáit kétoldalt körtetagok kísérik. Az egyszerû, díszítés nélküli, kör alakú zárókövet a bordák profilját követõ keret veszi körül. A hajó és szentély gazdag profilú (két pákatag alatt mély horony) övpárkánya ma már csak nyomokban van, meg. A mellékhajók keleti falán, az oltárok mellett a szentélyben, a diadalív utáni két ablak alatt és a sekrestyeajtó felett, másutt lefaragott nyoma észlelhetõ, bizonyítva, hogy a hajó határfala a szentéllyel egy építési periódusban keletkezett. A déli mellékhajó középsõ szakaszában, közel a padlószinthez, nyokszögû gyámkõre felfekvõ kõszószék. Nyokszög alakú mellvédjét egyszerû gótikus vakrács díszíti, homlokfalán kétoldalt hengertaggal kísért szamárhátíves fülke. Mellvédjét kifelé hajló fedõlemez zárja le. Az egész szószéket barokk mûmárvány borítja. A szószékre egykor a kerengõbõl egyszerû csúcsíves nyíláson lehetett jutni, amelyet ma már elfalaztak. A szószékben ki nem emelhetõ faállványra erõsített padozat. Helyi hagyomány szerint Kapisztrán János prédikált e szószékrõl, mely részletformái alapján a XV. század elsõ felében készült, eredetileg külsõ elhelyezésre. Szemben a mellékhajóban az északi bejárat, mely a torony alatt vezet át. A torony alját, két hevederszerû falrész között, késõgótikus bordás keresztboltozat fedi, kerek, dísz nélküli zárókõvel. A boltozat homlokívek és közvetítõ tagozat nélkül fut le az oldalfalakra. Magába a toronyba csak a karzaton keresztül lehet jutni, a torony négyszögû részének emeletére, ahonnan csigalépcsõ vezet az ötödik emeletig. A szentély északi oldalából kõkeretes barokk ajtó vezet a sekrestye elõterébe. A sekrestye a templomszentély sokszögének déli oldala és a kolostor északi fala által határolt szabálytalan alakú tér, melyet hevederek között csehsüvegboltozatos (1 + 2) szakasz fed le. Délnyugati sarkában újabban feltárt alacsony, kõkeretes csúcsíves vakfülke. A belsõ újabbkori részei. Énekkarzatok. Az orgonakarzat folytatásai kétoldalt. A jobboldali gazdag stukkóborítással. Két, levelekkel díszített, kecske felsõ testében végzõdõ hatalmas konzol tartja ; alsó része tojássoros léccel keretelt három mezõ, a középsõben trombitával angyal, a szélsõkben volutás és rozettás dísz. A mellvéden három mezõ, szélén lanton és hegedûn játszó angyal; középen freskó : Madonna Szent Antallal. A felsõ peremen négy kerubfej. A keskeny oldalfalon felhõk közt angyal, a felsõ peremen kerubfej. Jó munka, valószínûleg attól a stukkómestertõl, aki Kismartonban a ferences templom stukkó-oltárait készítette. 1625-ben vagy 1634. körül készülhetett, amikor II. Ferdinánd udvarával itt tartózkodott és énekeseit is elhozta. A festmény velencei hatásokat mutat. A másik énekkarzat baloldalt jelentékenyen egyszerûbb : két vaskos, tagolt barokk konzolon nyugszik, alapján három, mellvédjén két üres mezõ, a középen freskó : Szent Ferenc stigmatizációja. Az építmény a XVII. század második felére vall, a festmény közepes minõségû provinciális munka. Az orgonakarzat két szélén freskó. Jobbra a bejárat körül körös ornamentika, felette festett fülkében meanderrel, fonattal díszített talapzaton Immaculata két kis angyallal, a szemben levõ oldalon festett ajtó, felette hasonló elrendezésben Krisztus álló alakja. Grisaille. Teljesen Dorfmeisterre valló munka, aki 1779-ben a kolostor lépcsõházában freskót is festett. A szentélyben nagy dekoratív freskó, melynek egy részét az oltár elfedi, emléktábla a templomban történt koronázásokról. A hosszú latin írást fonai, fogja körül tojásdad alakban, mintegy beillesztve egy emelvénybe, melyet voluták fognak közre, fonatos díszû talapzattal. A magasban levõ oratórium ablaka, körül elsatnyult rokokó díszek, legfelül a magyar címer. Sekrestye elõtér. Ajtó faragott mezõkkel, rokokó veretekkel.

B e r e n d e z é s : Fõoltár: erõsen ívelt oldalú stipes aranyozott rokokó díszekkel. Két adoráló angyal oromtöredékeken térdepel, köztük a volutás aranyozott tabernákulum, ajtaján az emmausi jelenet, a trónus nágy, telve rokokó disszel. Jó szobrász munka, 1750. körül. Három egyszerûbb rokokó kánontábla, három pár rokokó gyertyatartó aranyozott fából. Az oltárépítmény kétoldat kihajlik. Párkánnyal elválasztott alsó részébõl egyes részek elõbbre lépnek ; egy sor feketére festett rokokó keret, egy sor üres mezõ. A felsõ részben két-két korintuszi oszlop közt egy-egy elragadtatott mozdulatú angyalfigura. Az oszlopok alját pákák szegik be, feljebb kétoldalt egy-egy gyermekangyal virágfûzért bocsát le a törzsre. Az oszloppárok szélén magas rokokó urnák dombormûvekkel : Krisztus születése. Bemutatás a templomban és kettõn széttagolva az Angyali üdvözlet. Háromrészes; dúsan díszített párkány, mely a középen helyet ad a képnek. Volutákból alkotott függönydíszes mennyezet, fûzérrel és rokokó vázákkal, alatta sugárözönben, felhõcsomók közt az Atyaisten és Krisztus keresztfával, a galamb az oltárépítmény mögötti ablakon festve jelenik meg. Igen jó munka,170. körül. Oltárkép. Mária mennybemenetele ; félkörívesen zárul. Olaj, vászon. Általában Dorfmeisternek tulajdonítják, sõt keletkezési évét is 1780-ra teszik, mert egy Dorfmeister vázlaton hasonló Assunta-ábrázolás ezt az évszámot tünteti fel. Azonban a vázlat a novai templom számára készült, így az egész megállapítás alapját veszti, sõt Dorfmeister szerzõsége is erõsen kétes. A képen Ricci ismert képének (Bécs, Carlskirche) hatása látszik. Keréte : két szabálytalan korintuszi félpilléren, volutás, rokokó díszes, hullámos lezárás ; oldalt két lebegõ gyermekangyal. Mellékoltárok a szentélyben. Azonos felépítésben. Helyenként aranyozott mûmárvány. Koporsó idomú stipes. Páros korintuszi félpillérek és féloszlopok, alsó részük pákatagokkal beszegett, háromrészes párkány, mezejében fonat és szalagos koszorúk, körszeletíves oromzat, benne kettõs címer. Felette álló angyal félkezével hívó taglejtést ír le, a másikban sugárkévés Mária-nevet tart, egy kis angyal imádó helyzetben, négy kerubfej felhõcsomókon. Két szélén lángdíszes váza. 1777. körül készült jó munka. Képek. Jobboldalt : Szent Anna tanítja Máriát. Leonardo hatását mutató jó alkotás. Általában Dorfmeisternek tulajdonítják, de különösebb támpont nélkül. Baloldalt : a Szeplõtlen fogantatás. Közelebb áll Dorfmeisterhez: A kettõs címer Széchényi Ignácé és Viczay Annáé, a férfi 1777-ben halt meg, ez tehát terminus ante quem. Mellékoltárok a hajóban. Azonos felépítésû, barnára pácolt, helyenként aranyozott fa : egyszerû asztalosmunkák. Egy-egy korintuszi félpillér, oromzat, mellette magasfülû antikizáló vázák. A baloldali oltárfalba beépített félköríves záródású tabernákulum, ajtaján aranyozott kehely. Képek: Szent István, jelezve összefont SF 1852. (id. Stornó Ferenc), Szent Benedek (szintén tõle). Szószék. Fa, dúsan aranyozva, zöldre márványozva. Ajtaja hullámos záródású, volutákkal, bojtokkal, a szószékhez vezetõ lépcsõ mellvédjén különbözõ alakú rokokó keretek, a szószék alja félgömbszerû hólyagdíszes és rokokó díszítéssel, virágfüzérrel szegélyezve. A szögletes mellvéd sarkain a remény allegorikus alakja horgonnyal, és a szeretet, kezében szívvel. Közöttük rokokó keretben aranyozott dombormû : Krisztus az apostolok közt, a többi oldalon csak keretek. A hátsó falon voluták és drapériák közt rokokó keretes dombormû : Szent Antal a halaknak prédikál. A hangvetõrõl drapéria csüng le ; tetején a hit alakja kereszttel, sugárkévében, amelyet a négy evangélista jelképeit tartó gyermekangyalok fognak közre. Jelezve a mellvéd alsó felhajtó peremén : G J F A 1754. Ismeretlen szobrász kíváló munkája (Hartwichz). Fafaragványok. l. Szent József szobra. Magasra nyúló alak, karján a kis Jézus. Színezett. Gyönge munka, a XVIII. század közepérõl. 2. Nep. Szent János. Hasonló, valamivel jobb munka. 3., 4. Angyali üdvözlet. Imazsámolynál térdeplõ Mária. Térdeplõ, heves taglejtésû angyal. Részben aranyozott. Jó munkák, a XVIII. század közepérõl. Fõpapi stallum: zöldre márványozott, aranyozott fa. Virágfûzérse toszkán félpillérek virág- és függönydíszesrokokó mennyezetet tartanak. Stallumok a szentélyben. Lent elõre gömbölyödõ mellvéd két üres mezõvel; köztük harangvirágos választó tag ; a támla felsõ zárása volutába foglalt virágfüzéres mezõ nagy rokokó dísszel. Hasonló négy pad a hajóban, az oldalfalak díszes fejezettel és harangvirággal. Jó munkák, 1780. körül. valószínûleg ezeket készítette az a laikus fráter, aki miatt az asztalos céh 1783-ban panaszt tett (Tjk 531.). Keresztelõ-kút. Alacsony. Baluszterszerû láb, széles, gerezdes testû medence. XVIII. század. Sírkövek. 1. Kõ. Elsõ részén pajzsban kiterjesztett szárnyú sas, pákataggal elválasztott második, nagyobb részében sárkány, melynek szájából és farkából leveles inda nõ ki. XIV. század vége. 2. Kõ, befestett. Téglalap alak, felsõ részében félkör alakú mezõ címerrel, kitöltés fent virággal. Két oromtöredék közt kereszt, bevésett Krisztus-monogrammal. Monumentum Generosi viri domini Georgii Zeke de Peotõ Háza iurati assessoris Comitatus Soproniensis qui obiit Sopronii Die XVIII. Mensis Martii Anno Domini 1637. 3. Különbözõ márvány. Az alsó részben háromszoros kiugrás, középütt barázdált kis félpillérek felett fonat, efelett keskenyebb rész az elsõ írástáblával, amelynek fémbetûi nagy részben már 1809-ben a francia megszállás idején tönkrementek ; köröskörül nyok rozetta. A koronázó rész piramis alakú fekete márvány írástáblával, efelett Széchényi Antal hadijelvényekkel környezett mellazobra, egyik oldalon bánkódó nõi alak, a másikon génius fáklyával. A piramis tetején Széchényi-címer: Festett architektonikus keret halálfejjel, füzérrel és volutákkal. valószínûleg bécsi szobrász munkája, 1770-80 körül. Középkori tornaclmer. Újabb üvegszekrényben deszkalap, belül disznóbõrrel, kívül vászonnal bevont. Közepén sisakos címer ezüst mezõben lépkedõ kecskével ; a sisakdísz kétszarvú kecakefej, bõrbõl. A címer alá késõbbi, talán a XVI. század végérõl való oroszlános címert festettek. Magasaága 150 cm. Ritka, értékes daráb a XIV. századból (Varju, A sisakdíszek és egy középkori magyar sisakcímer. Turul 1897, 15-14. - Tompos, A soproni bencés templom jótevõ caaládjának kérdéséhez. S. Szemle 1940, 30-31.). Kóruspadok az orgonakarzaton. Feketére mázolt fa, némi aranyozással. Mellvédjüket egyszerû dór félpillérecskék három táblás mezõre oaztják ; a támlákon három-három félköríves mezõ négy aranyozott fejezetû korintuszi félpillérecske közt, felettük párkány. Mindkét csoport belsõ szélén egy különálló félpillér elõbbre áll. Egyszerû asztalosmunka, a XVIII. század második felébõl. Képek a sekrestye elõterében. l. Nagyobb olajfestmény. Szent Katalin. Jelzése F P R S 1766 Anno (?). 2. Szent Borbála. Jó barokk képek. 3. Ovális alakú olajfestmény : -Szent Benedek. Közepes minõségû munka, a XVII. azázadból. F e l s z e r e l é s : Aranyozott ezüst kelyhek. 1. Hullámos peremû talp, tagolt boltozattal és bevésett címerrel, rokokó díszváza idomú nódusz, sima kuppa. Elmosódott soproni városjegy, G K mesterjegy (Gottlieb Kuhn). Magassága 22 cm. A XVIII. század utolsó negyedébõl. Egyszerû munka. 2. Hullámos peremû talp három lapos pánttal, díszváza idomú, bordázott nóduaz, sima kuppa. Bécsi városjegy, évszámát levágták, I K mesterjegy. Magassága 21 cm. 1800. körüli egyszerû munka. 3. Hullámos szegélyû talp, díszváza idõmú nódusz, sima kuppa. Bécsi városjegy, mesterjegye valóazínûleg I K. Magassága 24 cm. Egyszerû munka, 1800. körül. Monstrancia. Réz, trébelt, aranyozott és ezüstözött. Tojásdad alakú talp sima peremmel, levéldíszes és gyöngysoros talpsáv, négy akantuszleveles pánt négy mezõt alkot, ezekben applikált kerubfejek leveles kartusaal körülvéve ; magas, akantuszdíszes, díszváza idomú nódusz. Üveggyöngyös lunula, tojásdad alakú aranyozott ostyaház; körülvéve egy másik ezüstözött kerettel, ennek alsó részében a frigyláda és két aranyozott angyal, szõlõindák, fent mennyezet alatt az Atyaisten. Aranyozott sugárkéve. Közepes minõségû rézmûves munka, a XVIII. század második felébõl. Magassága 64 cm. Épitéstörténete: A ferences templom elsõ építési korszakát szokatlan téralakítása, megnyújtott szentélye és szentélyének részletformái határozzák meg. A hosszház belsõ, zömök arányai, különösen a fõ- és mellékhajó 2:1 aránya még tovább élõ, román stíluaú téralakítás emlékét õrzi, abból a korból, amikor a koldulórendek templomtípusa még nem alakult ki. Rendkívül jellegzetes a háromboltszakaszos szentély szélessége, de fõként hossza, az egész templomhoz viszonyítva (hosszház : azentély 1:1). A részletek, különösen a boltozati bordák profilja, a faloszlopok leveles díszítése korhatározó jelentõaégû. Az elõbbi Csemegi József megállapítása szerint Reimsbõl kündulva Trieren és Marburgon kereaztül került hazánkba, ahol a gyulafehérvári székesegyházon, a budai Mátyás templomon alkalmazták, majd a aoproni ferences templom mûhelye is átvette. Hasonló a helyzet a szentély jellegzetes ablak-kõrácsainál, melyek a Mátyás templom homlokzati rózsaablakának rokonai. A szentély oszlopfõinek ornamentikája szintén Reimsbõl származik és a Mátyás templom ún. R. mestere közvetíthette Sopronba. A részletformák tehát Budára, Gyulafehérvárra mutatnak, végsõ fokon pedig Franciaországra utalnak, franciás tanultságú mesterre, akinek soproni jelenlétét már Henszlmann ia felismerte, hangsúlyozva a külsõ nagymérvû fellazítását, a fõpárkányig emelkedõ támpillérek szokatlan voltát, ill. hogy ezek francia sajátosságok. A hosszú szentélyt általában német minták alapján Ausztriában kialakult koldulórendi sajátosságnak tartják, amely hatott a magyar fejlodésre is. Ezzel szemben a kétszakaszos hossz-szentélyt megtáláljuk már az 1251-ben elkészült margitazigeti domonkos apácák templomán és az 1254. elõtti budavári domonkos templomon, sõt nem szerzetesi templomnál, Gyulafehérváron, Entz Géza szerint 1277. elõtt. A aoproni hossz-szentély magyar elõzményét látva, nem lehet kizárni a közvetlen kapcsolatot. A gyulafehérvári kapcsolatok mellett jelentõs a budai Mátyás templom szerepe, melynek második építési periódusában (1265-1275) készültek a sopronival rokon darabok. Jogos tehát Csemegi feltevése, hogy a ferences krónikának az 1280-as építésre vonatkozó tudósítáoa, noha XVIII. századi, megfelel a valóságnak. Az eredetileg erõsen franciás igazodású templom építése azonban nem fejezõdött be a XIII. század végén. Északi oldalán álló tornya a következõ század elsõ negyedében épült, de már a bécsi Szent István dóm nyugati tornyainak hatása alatt. A kapcsolatot a ma is látható építészeti formákon kívül a Wiener Bauhüttének Tietzétõl közölt rajza (Aus der Bauhütte von St. Stephan. Jb. der Kunsth. Sammlungen in Wien. Bécs 1930, 45.) is megerõsíti. A torony építésének korbeli elhatárolásában a kapu feletti kecskés címer pajzsának alakja segít, melyet Varjú Elemér (Turul 1897, 105-111.) a XIV. század elejére datál. Téves azonban ebbõl a templom XIV. századi építésére következtetni, hiszen a torony fejlettebb és más muvészi körbol származó formái a templomnak nem szerves részei. A ferences templom tornya, különösen sisakjának kõgyámos, oromkoronás megoldása mintakép lett a soproni és környéki templomok számára (Szent Mihály, Szentlélek, Bánfalva : Mária Magdolna, Fertõmeggyes). A torony építésének felsõ határát a XIV. század negyvenes éveire tehetjük.A hajó keresztboltozatát a XV. század második felében megújították. Oka valószínûleg tûzvész lehetett, mert bõvítésrõl a meglevõ határfalak tanúsága szerint nem lehet szó. Az a körülmény, hogy a mellékhajók gyámjai megegyeztek a szentélyével, azt igazolja, hogy eredetileg is csarnoktemplomnak épült. Az átépítés elsõsorban tehát a hajók késõgótikus boltozására, azok terhét felvevõ gyámköves oszlopokra és a szervetlenül beillesztett énekkarzatra vonatkozik. Az énekkarzat helyén korábban is hasonló megoldásnak keIlett állnia, hiszen a torony felsõ tere csak ezen keresztül közelíthetõ meg, s alatta a korábbi, részben lefaragott faloszlopok megmaradtak. Feltehetõ azonban, hogy átépítésével kezdõdött a helyreállítás, s esetleg összefüggött Fraknói Pálné 1452-es orgonaépítési hagyatékával. A karzat mellvédjének áttört kõrácsa viszont ismét a bécsi Szent István dóm építõpáholyának hatására mutat. A boltozást az írott adatoknak a század utolsó évtizedeire való sûrûsödése erre a huszonöt esztendõre valószínûsíti, amit megerõsít a halotti lámpáson látható 1491-es, a kerengõben a XVIII. században még olvasható 1492-es évszám, valamint az a körülmény, hogy a fõoltárkép megfestésére és keretének elkészítésére 1490-94 között történik hagyatékozás. A XVI-XVIII. században a középkori állapot lényegében nem változott. A templomot Stornó Ferenc 1888-94 között helyreállította. (Tervei a pannonhalmi könyvtárban:) A tervek szerint itt sokkal mértéktartóbb volt, mint a Szent Mihály templom helyreállításánál, pontosabban, nagystílû elképzelései, melyek fõént a barokk homlokzat negótikus megújítására vonatkoztak, nem valósulhattak meg. Így a lábazat és a fõpárkány megújításán kívül a szentély övpárkányának helyreállítása, sõt részbeni megszüntetése, a torony melletti kétrészes ablak új kõrácsa volt a legjelentõsebb átalakítás: Valamivel nagyobb mérvû volt a torony helyreállítása. A fiatornyokat kétharmadrészben újjal pótolta, a negyedik emelet ablakai fölötti oromzatok emberfejes gyámköveit nem pótolta, illetve a keresztrózsaszerû tagot újra faragta. Újjáalakította a kõsisak felsõ részét, s ami még jelentõsebb, az erkély mellvédjét. Belsõ helyreállítást is terveztek, nevezetesen "a stílszerûség kedvéért a barokk oltárt és szószéket el akarták távolítani, a Mûemlékek Országos Bizottsága azonban kimondta, hogy ezek tartassanak meg, egyben felhfuta a figyelmet a rendház kiváló jelentõségû, de ugyanakkor elhanyagolt káptalanterme helyreállítására" .

 

 

Bencés Templom a Templom utca felõl 1.

Bencés Templom a Templom utca felõl 2.

Bencés Templom belsõ, oltár

Bencés Templom belsõ, szószék

Bencés Templom belsõ, a "Kapisztrán" szószék

Bencés Templom belsõ, oszlop

Bencés Templom belsõ, karzat

Bencés Templom és a Szentháromság szobor

Bencés Templom: a ritkán használt Templom utcai kapu

Bencés Templom külsõ, a szentély felõl

Bencés (kecske) Templom külsõ, a "névadó" a torony falán