Sopron - Kepindex

K á p t a l a n t e r e m

A téglány alakú épülettömb keleti oldalának északi részén maradt meg a középkori ferences kolostor káptalanterme. A kerengõ ezen szakaszának oldalfalába római sírkõ kereszttel és négy liliommal díszített koragótikus (XIV. század) sírkõ és két címeres barokk sírkõ van befalazva. Feliratok nehezen olvashatók. Az egyiken lekopott fonatos keretben tojásdad alakú feliratos kõ (Sennyei-család), a másikon hasonló keretben. griffes (Esterházy?) és Nádasdy-címer. Mindkét kõ a XVII. század elsõ felébõl való. A három lépcsõvel mélyebben fekvõ bejárat két körtetagból és horonyból alakított csúcsíves, kõkeretes kapuja mellett jobbra és balra egykoron egy-egy gótikus ablak nyílt, melynek a helyreállítás során csak kávatöredékeit találták meg. A bejárat háromhajós, két boltszakaszos terembe nyílik, melyhez keletrõl nyokszögû pilléreken nyugvó csúcsíves árkádsorral még egy-egy téglány alakú, kápolnaszerû szakasz csatlakozik. Mindkét részt bordás keresztboltozat fedi, mégpedig az elsõ két boltszakaszos térben és a csatlakozó középsõ kápolnában nyújtott orrtaggal ellátott körtetagos borda, melyet egy-egy pákatag kísér. Ezeknek a tereknek ma egyezõ a padlószintjük. Az északi mellékkápolnában levágott orrtagú körtetagós borda, négyszögû része lesarkított, a déliben késõgótikus, egyszerû horonnyal díszített bordájú keresztboltozat. E két melléktérben 30 cm-rel magasabb a padlószint. A háromhajós, két boltszakaszos rész boltozatát a középen álló két nyokszögû karcsú pillér hordja, mely négyszögû talplemezen, nyokszögû lábazaton áll: A lábazaton, a középsõ második boltszakasz bordáján azonos kõfaragó-jel. A bordának megfelelõ körtetagozat a fejezet után végigfut a pilléren. A déli pilléren a fejezet nyolcszögû fedõlemeze alatt, a körtetagok között egymással szembe nézõ ember-, vagy állatfejû patás állati alakok állnak. Az északi oszlopon hasonló kiképzésû fedõlemez alatt hasonló elhelyezésben levéldíszben maszkok. A keresztboltozat bordáit az oldalfalakon a nyolcszög négy oldalából alkotott, fedõlemezes, figurális díszû gyámkövek veszik fel, éspedig a bejárattól északra haladva : 1. nõi fejû patás állat, madártestû, lófejû szörnyalakkal, 2. majom, 3. lefaragott, 4. térdelõ nõi alak. A nyokszögû pilléreken : 5. szárnyas griff, 6. sapkás alvó férfi és emberfejû denevérszárnyas állat. A déli falon : 7. rák, 8. egymásnak háttal álló állattestû férfi és nõ, 9. szárnyas majom vagy ember, 10. medve. Valamennyi boltszakaszban figurális díszû kerek zárókövek (az elõbbi sorrendben): l. szárnyas ökör, 2. angyal, 3. pelikán, 4. sas, 5. angyal, 6. szárnyas oroszlán, 1., 4., 5., 6., mondatszalaggal, evangélista szimbólumok. Figurális gyámkövek a késõromán gondolatvilágot tükrözõ torz emberi és állati alakba öltöztetik a fõbûnöket ; valószínûleg ez az értelme a pillérfõket díszítõ félig állati, félig emberi alakoknak is. Ennek megfelelõen az l. az irigység, 2. a fösvénység, 5. az ördögi (a hitetlenség), 6. a restség, 7. az állhatatlanság, 8. a mértéktelenség, bujaság, 10. a fényûzés jelképe volt. A lefaragott (3.) gyámkõ ábrázolását legfeljebb találgathatnánk, amit megnehezít az a körülmény, hogy az ábrázolásoknak itt kötött száma volt, viszont a középkori bûnábrázolások száma 7-16 között ingadozik. Ugyanígy nem oldható fel a térdelõ nõi alak (4.) sem, bár valószínû, hogy a balkezében tartott letört jelvény tükör volt, és így a hiúság jelképe lehetett. Annyi azonban bizonyos, hogy a jelképek és a káptalanterem rendeltetése között szoros összefüggés állt fenn. A középkori kolostori élet gyakori nyilvános gyónásait itt végezték a rendtagok. Ez esetben a kimért penitencia alól felemelkedõ vétkes szeme elõtt a boltozat zárókövein az égi szféra szimbólumai jelentek meg. A négy evangélista mellett a fiait saját vérével tápláló pelikán, Krisztus jelképe, s talán e körbe vonható az utolsó ítéletre utaló, kezében kürtöt (?) tartó angyalalak is. A középkori szimbolikának hasonló gazdagságú sorozatát a magyarországi emlékanyagban alig ismerjük. Korban nem sokkal késõbbi a hét fõbûn ábrázolása a lõcsei Szent Jakab templom (vö. Jendrassik Borbála, Szepes vármegye középkori falképe. Budapest 1938.) falképein, több mint egy századdal késõbbi faragványokon a pannonhalmi kolostor kerengõjében. Mindkét helyen közvetlen összefüggés a jelképek és az épületek rendeltetése között már nem mutatható ki oly világosan, mint itt. Az északi szakasz bordái, zárókövei festve voltak. Itt a bordaosztás fekete színû festése megmaradt, másutt nincs nyoma. Ugyancsak színezett a lefaragott gyámkõ is. A falat freskó díszíthette, melybol egy kis töredék került elõ a helyreállításkor, megõrízni nem sikerült. A pillérfok, a gyámkövek, valamint a zárókövek figurális dísze, melyekhez a középsõ, egyszakaszos tér Agnus Dei záróköve csatlakozik, a XIV. század harmincas éveire mutató, a hazai kõszobrászat kiemelkedõ értékû emlékei. A kápolnasort elválasztó nyolcszögû pillérek a helyreállítás tanúsága szerint két részbõl álltak, déli és északi oldaluk nem volt összekötve. Egyszerû lábazatból indulnak (a keleti, alacsonyabb szintû lábazatuk új) és fejezet nélkül hordják a koragótikus dekoratív festéssel díszített, lesarkított élû csúcsíves árkádokat. Az árkádok festett dísze északon levélsor, geometrikus mustra, indadíszes levelek. A középsõben levelekbõl alkotott inda- és rombuszdísz, a délin fekete alapon vörös geometrikus mustra . A kelet felé csatlakozó három téglány alakú boltszakasz keskenyebb, de hosszúkásabb is, mint a kétszakaszos rész szakaszai. Az északi kápolna boltozata homlokívek nélkül a keleti oldalon oszlopszékes, lábazatos és nyokszögû fedõlemezes, díszítés nélküli, kehelyfejezetes faloszlopra támaszkodik, a nyugati oldalon gyámkõ nélkül megy át a falba. E szakasz záróköve üres. Keleti oldalát gazdag rézsüs (páka, horony, körte, horony, páka), kétosztatú, kõrácsos ablak töri át. (Kávájának alsó része régi, a mérmû Szakál Ernõ rekonstrukciója, 1950., az eredeti töredékei a terem északi falán.) Alatta festett függönymotívum. Az ablak mellett és a hozzá csatlakozó déli falon két nõi szent, nagyrészt kiegészített, XIV. századi falkép . (Feltárta, restaurálta Bartha L., 1951.) A következõ boltszakasztól fal választja el, melyet csúcsíves ablak tör át. A középsõ szakasz boltozási rendszere hasonló az elõbbihez, vagyis a keleti oldalon faloszlopokra támaszkodik, az oszlopok hengeres oszlopszékbõl indulnak és levéldíszes kehelyfejezetben végzõdnek. A boltozat a nyugati oldalon itt is tartó nélkül megy át a falba. A homlokív itt is hiányzik: Zárókövén Agnus Dei. A szakasz keleti falában az elõbbihez hasonló rézsüs ablak, kõrácsa új (Szakál Ernõ, 1950.). A kápolna északi és déli falát gazdag tagolású; a keleti ablakok kávaprofiljához hasonló ablak töri át. A déli alatt kis csúcsíves kõkeretes fülke. A harmadik boltszakasz késõgótikus boltozata gyámok nélkül fut le a falba, hevederei nincsenek. Zárókövén közös tõbõl kinövõ hármas levél. Tompos Ernõ megállapítása szerint az Agendorfer- (Dági-)család címere (vö. Adler: II. Jh. 1875, 151.). A keleti falon az elsõ ablak kõrácsát követõ új (Szakál Ernõ,1950.) ablak, részben eredeti, gazdagon profilált pákatagos kávával. Alatta függönymotívumos falképtöredék. A déli falon egyszerû téglalap alakú, lõrésszerûen ki-befelé táguló ablak. Ez alatt négyzetes kõkeretes fülke. A terem eredeti padózatát 25 X 25 cm-es, öt rozettával díszített tégla alkotta, néhány eredeti darabja másodlagosan a középsõ kápolna padlójában van elhelyézve. A terem, elhelyezésébõl és hazánkban egyedülálló gazdag díszítésébõl következtetve, a középkori kolostor káptalanterme volt, melyet a XVI. században halotti kápolnának használtak. A kolostor két- emeletes kiépítésekor középoszlopai megrogytak, ezért vastag barokk pillérekbe burkolták. Ablakait félköríves barokk ablakokká építették át, gazdag figurális díszû gyámköveit, zárókõit vastag meszelés és Dorfmeisternek tulajdonított ornamentális festés fedte el. 1949-51. évben a termet helyreállították Lux Kálmán tervei szerint. A káptalanterem feletti kétemeletes kolostorrészt kiváltva, a középkori pilléreket a barokk köpeny-pillérektol megszabadítva, az eltört darabokat gondosan kicserélve, az eredeti, középkori helyzetet állították helyre.

K õ t á r. A káptalanterem jelenleg részben a soproni középkori kõanyag kiállítására szolgál. (A felsorolás 1999-ben nem fedi a valóságot.) Jelentékenyebb emlékek az északi falon : oroszlánt ábrázoló román töredék, XI-XII. század. Az egykori ferences templom kecskés címere a toronyról, XIV. század. Az északi kápolnában két oszlopfõtöredék Bánfalváról. Három reneszánsz töredék a káptalanterem feltöltésébol, XVI. század. A nyolcszögû pillérek elõtt két kapuoroszlán töredéke, az épebb a szentmargitai bányából (román?). A középsõ kápolnában angyalalakos gyámkõ és Krisztus-corpus töredéke, XV. század eleje, a Szent György templomból. Emberfejes oszlopfõ, XIII. század. Volutás töredékek a Szent Mihály templomból. Déli mellékkápolnában : gyámkõ és zárókõ, oromkereszt-töredék. A déli falon Szent Mihály szobra, a Szent Mihály templom támpillérérõl. A XV. század vége. Vakrácsos mellvéd és mérmû töredéke, XV. század, ugyanonnan. Épitéstörténete: A templom és a kolostor kapcsolatára a templom déli falának támpillér-hiánya és egy 1661-es irat vet világot. Nyilvánvaló, hogy a templom építésekor a kolostor - bármely egyszerû formában is - már fennállott. Ezért hiányoznak a templom oldalán a támpillérek, 1661-ben viszont a ferencesek azt kérik, hogy a templom-szentély és a kolostor közti, a sekrestyénél levõ falat, mely most köríves beszögellõ, egyenessé építhessék ki. Az okmány bizonyító erejét növeli, hogy ezen a helyen álló késõreneszánsz díszû, kettõs sekrestyeablakon 1661- es évszám olvasható. A templom-szentély és a kolostor között tehát a XVII. század közepéig elég jelentékeny köz volt, ami - tekintetbe véve az elõbb mondottakat - csakis úgy keletkezhetett, hogy a kolostor káptalantermét kelet felé kibõvítették a ma is látható kápolnasorral. A kolostor építéstörténetét a káptalanterem helyreállítása során tett megfigyelések tisztázták. Eredetileg téglány alakú tér lehetett, melyet sík mennyezet fedett ; erre utal, hogy a boltozat-feltöltések átvizsgálásakor megfigyelhetõ volt : a terem fölmenõ falai a boltozat felett is vakolva voltak. A téglány alakú teret a XIV. század elsõ felében fedik le. Erre az idõre mutat a gyámkövek stílusa, és aligha tévedünk, ha ezt az átalakítást az 1340. és 1344. évi országos káptalanokkal hozzuk kapcsolatba. Valószínûleg hamarosan megépült a középtengelyben levõ szentélyszerû toldalék, melynek bordaprofilja egyezik a középtérével, tartórendözere, fõként oszlopfõi rokonok a szentély tartóival, fejezeteivel. Á két teret diadalívszerû, caúesíves árkád kötötte öasze. A XIV. század végén és a XV. század elején alakítják ki a déli és az északi mellékkápolnát, melyeknek boltozata már késõgótikus. Ekkor építik tovább a caúcsíves árkádokat, úgy, hogy a meglevõ pillér kvádereivel nem kapcsolják össze. Ekkor faragják le elég durva módon az eredeti zárt sarkokra kÎszült gyámköveket is. (angyal és rák) E munkálatok felsõ dátumát az északi kápolna Ágendorfer (Dági)caalád címere alapján a XV. század elsõ éveire tennõk, Dági Márton ugyanis 1406-ban elég jelentékeny hagyatékot ad a ferenceseknek (Házi, Oklevéltár. II, 1, 14.). A káptaianteremben öt padozatot találtak. A legalsó habarcsba rakott terméskõ volt, amihez tartozhatott a boltozatlan terem. Felette 15 cm-re fekvõ rozettás téglapadlón állanak a kápolnák oszloplábazatai, éz tehát már a beboltozott, sõt a fülkékkél bovített periódushoz tartozik. Efelett 18 cm-rel újabb 14 X 27 X 4 cm-es téglapadló, majd 17 centiméterrel magasabban habarcsba rakott 16 X 29 X 5 cm-re agyagtégla-padozat következett. Végül a legfelsõ réteget újabb 20 cm után kelhelmi kövekbõl rakott padozat alkotta: A káptalanterem sorsát a ravatalozó, halottak-kápolnájának jellege határozta meg. 1562-ben mint ravatalozókápolnát emlitik. 1662-ben Esterházy Mihály és családjának engedélyeznek itt caaládi sírboltot (Rupp : I; 516-20.). E kripta építése tehette tönkre a korábbi padlószintek burkolatainak nagy részét, mert a kripta boltozatának külsõ íve a negyedik padlóazintig emelkedett. A kolostor többi részérõl csupán az írott források alapján alkothatunk képet. Építése hosszan elhúzódhatott, ha 1495-ben a folyosó beüvegezésére és 1498-ban a kerengõ boltozására történik hagyaték. A kolostor többi középkori része a XVIII. századi építéskor elpusztult, illetve barokk stílusban teljesen átépítették.

Vissza